MDP Nógrád(-Hont) Megyei Választmányának (1954-tól Pártbizottságának) ülései (XXXV.31.a) 1952
1952-12-07 31_a/7. őe. - 7/263
- 8 2£3 Ennek következménye az is aztán, hogy még jelenleg is 97.2 ./r-har állunk a gabona begyűjtéssel és kukoricából 84.5 >>•> napraforgóból csak 78.1- /á-ban vagyunk. De tűrhetetlen az is, hogy termelőszövetkezeti csoportjaink a legjobban levannak maradva a beadásai. Azzal indokolják még sok esetben a Járási párttitkáraink is, hogy nem termett nekik. Az azonban nem egy helyen előfordul, hagy a Járási Pártbizottságaink tudtával Tszcs. ta;;jaink harmadában ásták ki a Tszcs, burgonyáját, vagy napi 25 kg. kukoricáért törték a kukoricát. Ezeket a helyeket aztán Pártbizottságaink, de különösen Járási Tanácsaink igyekeztek elkerülni és egyszerűen nem vettek tudomást ilyen megengedhetetlen lazaságokról. De a funkcionáriusok megalkuvásának sok példáját' lehetne felhozni most is, amikor azokat a termelőszövetkezeteket, ahol a zárszámadással kapcsolatos problémák vannak, funkcionáriusaink egyenesen elkerülik. Tehát a kommunista helytállás funkcionáriusoknál nem áll valami nagyon magas fokon sem a bányákban, sem pedig a mezőgazdaságban. De ez a probléma kerül fel az állatállomány átteleltetésével kapcsolatosan is, amikor most egyre több helyen funkcionáriusaink az államtól várják a takarmány kérdésének a megoldását a helyett, hogy biztositanák a silózási terv teljesítését, vagy megszervezzék a makkgyüjtést, a makkoltatást* Központi Vezetőségünk ülése élesen vetette fel "hogy a fagy és aszálykár leküzdésének egyik fontos eszköze, hogy kemény, megtorló intézkedéseket alkalmazzunk a felvásárló, harácsoló, a reakciósok, rémhiifcerjes2 tok, a féketewágck, a begyűjtést szabotálok, az üzérkedők ellen, akik az aszályt önös céljaikra a nép érdekei ellen akarják kihasználni". Ez a kérdés nálunk is fontos helyet foglal el, mert nem ritka jelenség az időszaki felvásárlási láz, amelyik egyszer a kenyérnél mutatkozik, máskor a zsirnál, cukornál,vagy más szükségleti cikkeknél. Hágj? ez előfordul ennek két oka van. Az egyik hogy nem sikerült funkcionáriusainkkal sem eléggé megértetni, hogy a fagy és aszálykár milyen komoly nehézségeket okoz a közellátás biztositása és továbbfejlődésünk terén. Ezért fordul elő nálunk is sokszor olyan eset, hogy különösen bányászaink, de üzemi munkásaink is személyes sértésnek veszik, hogy a kenyérszine egy kicsit barnább, vagy az, hogy az asszonyok inkább órák hoszszat várnak a fehérkenyérre, mintsem a barna kenyeret elvinnék. De egyes bányászaink a demagógok jóvoltából már azt is észrevették, hogy a "barnakenyártől elfogy az erejük nem birnak dolgozni". El»g •• j