MDP Nógrád(-Hont) Megyei Választmányának (1954-tól Pártbizottságának) ülései (XXXV.31.a) 1952

1952-12-07 31_a/7. őe. - 7/263

- 8 ­2£3 Ennek következménye az is aztán, hogy még jelenleg is 97.2 ./r-har állunk a gabona begyűjtéssel és kukoricából 84.5 >>•> napraforgóból csak 78.1- /á-ban vagyunk. De tűrhetetlen az is, hogy termelőszövetkezeti cso­portjaink a legjobban levannak maradva a beadásai. Azzal indokolják még sok esetben a Járási párttitkáraink is, hogy nem termett nekik. Az azonban nem egy helyen előfordul, hagy a Járási Pártbizott­ságaink tudtával Tszcs. ta;;jaink harmadában ásták ki a Tszcs, burgonyáját, vagy napi 25 kg. kukoricáért törték a kukoricát. Ezeket a helyeket aztán Pártbizottságaink, de különösen Járási Tanácsaink igyekeztek elkerülni és egyszerűen nem vettek tudomást ilyen megengedhetetlen lazaságokról. De a funkcionáriusok megalkuvásának sok példáját' lehetne fel­hozni most is, amikor azokat a termelőszövetkezeteket, ahol a zárszámadás­sal kapcsolatos problémák vannak, funkcionáriusaink egyenesen elkerülik. Tehát a kommunista helytállás funkcionáriusoknál nem áll valami nagyon magas fokon sem a bányákban, sem pedig a mezőgazdaságban. De ez a problé­ma kerül fel az állatállomány átteleltetésével kapcsolatosan is, amikor most egyre több helyen funkcionáriusaink az államtól várják a takarmány kérdésének a megoldását a helyett, hogy biztositanák a silózási terv tel­jesítését, vagy megszervezzék a makkgyüjtést, a makkoltatást* Központi Vezetőségünk ülése élesen vetette fel "hogy a fagy és aszálykár leküzdésének egyik fontos eszköze, hogy kemény, megtorló intéz­kedéseket alkalmazzunk a felvásárló, harácsoló, a reakciósok, rémhiifcerjes2 tok, a féketewágck, a begyűjtést szabotálok, az üzérkedők ellen, akik az aszályt önös céljaikra a nép érdekei ellen akarják kihasználni". Ez a kérdés nálunk is fontos helyet foglal el, mert nem ritka jelenség az időszaki felvásárlási láz, amelyik egyszer a kenyérnél mutat­kozik, máskor a zsirnál, cukornál,vagy más szükségleti cikkeknél. Hágj? ez előfordul ennek két oka van. Az egyik hogy nem sikerült funkcionáriusaink­kal sem eléggé megértetni, hogy a fagy és aszálykár milyen komoly nehéz­ségeket okoz a közellátás biztositása és továbbfejlődésünk terén. Ezért fordul elő nálunk is sokszor olyan eset, hogy különösen bányászaink, de üzemi munkásaink is személyes sértésnek veszik, hogy a ke­nyérszine egy kicsit barnább, vagy az, hogy az asszonyok inkább órák hosz­szat várnak a fehérkenyérre, mintsem a barna kenyeret elvinnék. De egyes bányászaink a demagógok jóvoltából már azt is észre­vették, hogy a "barnakenyártől elfogy az erejük nem birnak dolgozni". El»g •• j

Next

/
Thumbnails
Contents