Hausel Sándor: Pásztó mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása. Névtár 1688-1770 - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/2. (Pásztó, 2000)

E rekonstruált családok gyakorlati felhasználását és értelmezését illetően két megjegyzés mindenképpen szükséges. Az egyik, hogy az egy-egy gyakori családnév alatt felsorolt családok nem állnak valamennyien rokonságban egymással. A másik, hogy a ma Pásztón élő hasonló nevű családok mechanikus összekapcsolása a névtárban közölt családokkal hamis eredményre vezethet, hiszen az utolsó adattól is több mint kétszáz év választ el bennünket. Mindkét említett esetben csak konkrét családfakutatás után jelenthető ki, hogy bármely mai pásztói család távoli rokonsága szerepel-e a névtárban, vagy pedig csupán névrokonságról van szó. A pásztói anyakönyvek adatainak teljesebb értelmezése, a népességmozgás részletesebb bemutatása akkor valósulhat majd meg, ha a környező plébániák anyakönyveinek hasonlójellegű feldolgozása megtörténik. Jóllehet a névtár a teljesség igényével készült, tudatában vagyok annak, hogy az sosem érhető el ilyen jellegű vállalkozásoknál. Lelkiismeretfurdalásomat némileg enyhíti Goethe idézett gondolata. A névtár záróéve, 1770, nem valamiféle alapvető határkő a város történetében, bár ekkor fejeződik be - egy későbbi hasonlattal élve - a magyar „vadfeudalizmus": az állam szabályozza az adózás formáit és mértékét. A záróévszám valódi indoka valójában egyszerre tudományos és gyakorlatias: e nyolcvan év bejegyzései őrzik számunkra azt a három nemzedéket, - azokat a családokat, illetve személyeket akik a török utáni újjáépítés részesei voltak, illetve e három nemzedéket felölelő adatmennyiség terjedelménél fogva még nem lépi át a sorozat szabta kereteket. Egyébként az összeállítás szerkezete lehetővé teszi, hogy a jövőben a munka bővíthető legyen a feudalizmus, vagy akár a 19. század végéig.