Hausel Sándor: Pásztó mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása. Névtár 1688-1770 - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/2. (Pásztó, 2000)

BEVEZETŐ „So cine Arbeit wird eigentlich nie fertig. Man muß sie für fertig halten, wenn man nach Zeit und Umständen das Möglichste gcthan hat. " Geothe A „Tanulmányok Pásztó történetéből" című sorozat jelen kötete tulajdonképpen az 5/1. kötetben megjelent feldolgozás egyik alapvető forrását, az egyházi anyakönyveket tartalmazza kisebb kiegészítésekkel. Jelentősége elsősorban a helytörténeti kutatás számára lehet. Egyfajta speciális demográfiai, névtani és családtörténeti forrásközlés, miután az 1693-1770 közti pásztói római katolikus egyházi anyakönyveket nem eredeti formájukban közli, hanem családokba rendezve. Ez az a forrás, amelybe a település valamennyi lakosa belekerült, függetlenül attól, hogy gazdag volt-e, jelentős hivatalt viselt-e, voltak-e maradandó emlékű tettei vagy sem. Azt bizonyítja tehát, hogy minden család egyformán régi. Régi családi bibliák borítójának belső oldala bizonyítja, hogy mindig benne volt az emberben az az igény, hogy a családtagjai életének három fordulópontját megörökítse. Az elődök számontartása az ősidőktől nyomon követhető. Gondoljunk csak az előbb említett Bibliára: mind az Új-, mind az Otestamentumban hosszú nemzedékiistákat olvashatunk. A könnyebb eligazodás végett a rekonstruált családok az ábécé sorrendjében követik egymást. Az adatok feldolgozásának keretéül a kiscsalád - vagyis apa, anya, gyerekek - szolgált. Végeredményben minden nyomdailag ritkán szedett személynév után álló adatsor egy-egy család népesedéstörténete. E történet annál teljesebb, minél közelebb esik első adata a névtár kezdő időpontjához. A jelen kutatást lezáró 1770. évhez közeli években létrejött családoknál már értelemszerűen csökken a hozzájuk köthető események száma. Miként használhatjuk, hogyan olvassuk a névtárat? Vegyünk egy példát. A Csima nevű család(ok) Pásztóval az 1710-1760-as években álltak kapcsolatban. Bár a családfők neve mellett álló adatok csak az 1730-as évektől utalnak e kapcsolatra, azonban ha visszakeressük a II. alatt szereplő házasságra lépett nők adatait a megadott családfőnél, akkor kiderül az említett időpont. István, mivel nem itt házasodott, valamelyik környékbeli településről hozhatott menyasszonyt. Arra is következtethetünk, hogy csak ideiglenesen lakhattak itt, mert csupán egy születési adat vonatkozik rájuk. Amennyiben nem költöztek el, eletüket a későbbi anyakönyvek tartalmazzák. Biztos viszont, hogy Jakab Pásztón házasodott a 17 éves Szálkai Annával. Hét gyermekük született, négy kisgyermekként meghalt. Feltűnő, hogy az özvegy a feleség halála után milyen gyorsan házasodott újra. Miután sem második felesége, sem ő nem szerepel a halotti anyakönyvben (hacsak a III. alatt szereplő, 1768. no-