Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

o o o o o o o o o OH m ^tNO too ON o rrt— roo ÍZ •—

1 '

—| '—

1 '—' vO _i pH PH pH PH PH HM 1—1 <N m m roo ON 3H rt> rtc-rI—

1 1 1 1 1 XI. 37 64 57 82 95 130 112 ! 143 131 XII. 55 59 62 97 99 108 76 ! 128 109 ! = Anyakönyvi hiány miatt 1717-ben és 1776-ban a szóban forgó évtized éveinek átlagszáma az adott év értéke. A tízéves bontásban is láthatjuk, hogy a század vége körül kezdődött el a hónapok közti kiegyenlítődés. Míg pl. 1721-1730 között a két szélső érték 33-69 (június-február) között több mint kétszeres a különbség, addig 1791-1800 között a két szélső érték 97-155 (június-szeptember) közt már csak mintegy másfélszeres. Ez a fertilitás, illetve a születések szezonalkásának lassú megszűnésére enged következtetni. Névadási szokások A 18. század első felének (1770-ig) pásztói névadási szokásaira jellemző, hogy a 5616 keresztelés között kettős névvel alig találkozunk (61 eset van), hár131 mas név kettő fordul elő. A kettős nevet kvártélyos német katonák, a Pásztón lakó „értelmiségi foglalkozásúak" pl. kirurgus, továbbá német és morva bevándorló mesteremberek adtak gyermekeiknek. Kisebb részük kapcsolódik magyar, elsősorban nemes családhoz (Csór, Oláh, Pilinyi). 131. BANNER, 1973. 187-215. p.