Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

ÉV KERESZTELÉS HALÁLOZÁS TERMÉSZETES SZAPORODÁS 1764 132 57 75 1765 136 67 69 Összesen 2.283 1.599 684 Az anyakönyvek adatai számottevő eltérést mutatnak a Canonica Visitatiok adataiból nyert eredményhez képest. Míg az utóbbi szerint évente átlagosan 22 fővel gyarapodott a mezőváros, addig az anyakönyvi bejegyzések szerint 34 fővel. Az első esetben a természetes szaporodás éves átlaga a két évtized középértékében 12,3 ezrelék, addig az anyakönyvi bejegyzések szerint ez a középérték 16 ezrelék fölött van. Habár viszonylag magas értékek, de a 18. században nem szo120 katlanok, hiszen az országos tapasztalatok 6-14 ezrelékről tanúskodnak. A két feldolgozott adat alapján azt mondhatjuk, hogy Pásztó a jelzett 20 évben mintegy 200 főt bocsájtott ki magából. E „népességtöbblet" elvándorlási irányának meghatározásakor a Pásztóval erős exogám kapcsolatot tartó vidékekre (Nógrád, Jászság) gondolhatunk. Vagy ez az eltérés a hiányos anyakönyvvezetésből adódik? A 18. század közepétől általában a valósághoz közeli pontossággal történtek a bejegyzések, ezért ha nem is hagyhatjuk figyelmen kívül a pontatlanság lehetőségét, mégis az a valószínűbb, hogy Pásztó az újonnan érkező beköltözőket és a természetes szaporodást nem volt képes eltartani. A század hatvanas-hetvenes éveiben még további erőteljes természetes szaporodást regisztrálhatunk. A természetes szaporodás minden évben pozitív. A születések száma minden évben jóval meghaladja a halálozásokat, 1769-ben és 1770-ben pedig majdnem háromszorosa. 120. WELLMANN, 1989. 46. p.