Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)
III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN
nára semmit el nem tulajdonitok, sem másnak eltulajdonítani nem engedem, sőt ha hivatalbéli Társomban ebbéli fogyatkozást tapasztalok, azt annak illendő helyen előadom és felifedezem, emellett semmi némű atyafiságot, szomszédságot és barátságot szóval semmit sem tekintek. Az Istent káromlokat, a tűzzel rendetlenül bánokat, idő halasztás nélkül kijelentem, egy szóval minden parancsolatokat hitem szerént tellyesiteni iparkodom, és mind ezek szerént kötelességemre Isten engem úgy segéllyen. Amen. " 98 1786-ban a tanácsban „közönségessen determináltatott, hogy különös adó Szedő Bírót rendellyünk minden sallarium nélkül még most, kinek is egyedül az contributionak incassalása [az adó behajtása], s kifizetése, és annak számon adása lészen kötelessége. Azért adószedő Bírónak Zeke Jósef uram választatott. Egy évre rá azonban már e hivatallal is 30 forint járt. Sajátos szerepet játszott, tekintettel a jelentős bortermelésre, a mezőváros borbírája. 1780-tól kezdve bekerült a tanácsba, ugyanakkor növekedett hatásköre, mert ettől fogva a kocsmák jövedelmét is neki kellett ellenőriznie, ami eddig a főbíró dolga volt. Természetesen továbbra is fő dolga elsősorban az maradt, hogy a „Bort be szedi", vagyis intézi a dézsmálás ügyeit, felügyel borra s pálinkára. 1726-ban Sánta Pál, 1727-ben Bajnóczi Mátyás, 1731-ben Jako Pál, 1733-ban Kada Antal, 1737-ben Bakos Márton a borbíró. A bíróhoz és kisbírókhoz hasonlóan esküt kellett tenniük, azonban az ő esküszövegük nem maradt ránk. A város általános közigazgatását intéző bírákon kívül a különböző szervezeteknek is megvolt a maguk bírája: így például volt Pásztón malombíró (1737ben Tari János), valamint templombíró, akit neveztek egyházbírónak is. 98. NML V. 702. (Az oldalszám nélküli utalások a forrás számozatlan részére vonatkoznak.) 99. NML V. 702. 1. 129. p.