Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

II.PÁSZTÓ 18. SZÁZADI NÉPMOZGALMÁNAK ELŐZMÉNYEI A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG (1688-IG)

II. PÁSZTÓ 18. SZÁZADI NÉPMOZGALMÁNAK ELŐZMÉNYEI A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG (1688-IG) 1. Az Árpádkori falu A ma Nógrád megyéhez tartozó Pásztó város 1950. január 31-ig Heves megye része volt. Földrajzi fekvése kedvező: az észak-déli útvonal mentén, a Cserhát és a Mátra közötti völgyben, a Zagyva folyó balpartján, síkság és hegyvidék találkozásánál települt meg a Kövicses (régi nevén Paszth) patak mellett, amely keresztülfolyik rajta. A mai település történetének kezdetei az Árpádkorba nyúlnak vissza, azonban a magyar honfoglalás előtt sem volt lakatlan: neolitikum, bronz-, vaskori 12 lelőhelyek ismertek környékéről. Nevének eredetét a Földrajzi nevek etimológiai szótára a szláv „pastuch" 13 szóból magyarázza. " Más feltételezés szerint a település neve iráni eredetű s honfoglaláskori katonai szakkifejezés, aminek jelentése „tábor".

14 E vélekedés szerint Szakállas- (Pásztó régi neve), Nyitra-, Ipoly-, Túrpásztó (a Körös mellett) hadfelvonulási és hadoszlási hely volt.

15 11. JAKAB, 1974. könyvében január 1-je szerepel, ami elírás lehet. Az 5.201/4/11-1/1950. (I. 29.) számú Belügyminiszteri rendelet, hivatkozva a 4343/1949 (december 14.) számú Minisztertanácsi rendeletre, február elsejei hatállyal kapcsolta Pásztót közigazgatásilag Nógrád megyéhez. Különben határának egy része Nógrád megyében feküdt, így kapcsolata egész története folyamán szoros Nógráddal: „az Zagyván túl való, nemes Nógrádvármegyében levő pásztói határban". BÉKEFI, 1902. II. 617. p. 12. VALTER, 1975. 53. p. 13. KISS, 1983. 502. p. 14. BELITZKY, 1978. 83. p. 15. BELITZKY, 1973. 19. p.