Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

A korcsoportok aránya tehát az összes elhalálozott között viszonylagos állandóságot mutat, ami egyrészt a vizsgált időszak életviszonyainak változatlanságára vezethető vissza, másrészt viszont az anyakönyvi bejegyzések egyenletességére. A bejegyzések időpontjának feldolgozásával képet nyerhetünk az egyes hónapokra jellemző mortalitásról. Az 1721-1770 közti összesítés a téli-tavaszi hónapokban uralkodó magas halandóságra mutat rá. A december-április, de még a május is, mintegy harmadával több elhalálozást követelt, mint a június-novemberi időszak. A téli-tavaszi magas halandóságban a 0-5 év közötti korcsoport magas arányban fordul elő. A jelzett 40 évben a mortalitás szempontjából a hónapok sorát január vezeti, a további sorrend március, február, december, április és május. A halandóságot tekintve a legkedvezőbb hónap az augusztus volt, ezt követte a szeptember, július, június, november és október. 43. táblázat A halandóság havonkénti megoszlása 1721-1770 között HÓNAP ESETEK SZÁMA SZÁZALÉK Január 371 11,10 Február 353 10,57 Március 398 11,91 Április 334 10,00 Május 294 8,80 Június 182 5,45 Július 194 5,81 Augusztus 186 5,57 Szeptember 223 6,67 Október 252 7,54