Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

A hétköznapok közül, ha csekély mértékben is, a hétfő és a kedd emelkedik ki, s e napon elsősorban a század elején ültek lakodalmat. A kedd viszonylagos kedveltségét a többi hétköznaphoz képest talán a kedd asszonyával kapcsolatos hiedelem magyarázhatja. Halálozási bejegyzések A bejegyzések tartalma általában a halálozás időpontjára, az elhalálozott nevére, rokoni kapcsolatára (felesége, férje, fia, lánya valakinek), életkorára terjedt ki. Formailag a következőképpen néznek ki: „Die 15. Junii Anna Makso Filia Thomae Makso 7 annorum obiit in Domino, sepultaque in Caemetrio Sancti Laurentii Martyris et Levitáé." [Június 15-én elhunyt az Úrban Maksó Tamás 7 éves leánykája, Maksó Anna. Eltemettetett a Szent Lőrinc temetőben.] A halálozási bejegyzések már említett sajátossága mellett arra nyílik mód, hogy megvizsgáljuk az egyes korcsoportok halandóságát. Teljes pontosságot ez esetben sem várhatunk az adatoktól, de az kirajzolódik, hogy az 1720-1770 közötti tízéves összesítésekben az összes halálozás (halálozási bejegyzés) több mint 50 %-át a csecsemők halandósága tette ki. A második életév végétől kezdve a húszéves korig csökkent az egyes korcsoportok halandósága. A 42. táblázatból ugyan nem tűnik ki, de a bejegyzések értékelése alapján a 4-5 évesek halandósága lényegesen kisebb volt, mint az 1-3 éveseké. A táblázat alapján mondhatjuk, hogy aki elérte a 6. életévét, a 40. életévét nagy valószínűséggel megérte, hacsak valamilyen tragédia be nem következett (vízbe fulladt, rádőlt a fa, kiesett a toronyból, meghalt szülésben stb.). A korcsoportok arányában a feldolgozott 40 év alatt lényeges változás nem következett be, kivéve a 60 év felettieket. 1750-ig arányuk csökken az elhunytak között, azonban 1751-1770 között duplájára emelkedik. A négy évtized alatt az ismeretlen korú elhalálozottak aránya a század közepétől kezd csökkeni, ami az anyakönyvezés pontosabbá válásával magyarázható.