Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

„Én N.N. esküszöm a telly es Sz: Háromságra, Atya, Fiú, Szent Lélek egy élő Istenre, Boldogságos Szűz Máriára és Istennek minden Szentire: Hogy én fölvett Tizedesi hivatalomban hiven eljárok, valamint Tekintetes Nemes Vármegyei, úgy a Mező-Városunk Elüljáróinakparancsolattyára minden időben előállók, minden szolgálattyaimat tenni akarom, minden tehetségem szerint mindenekben igyekezni tellyesíteni és előmozdítással a reám biztatott dologrúl megfelelni tartozom, a reám bízatott akármi esetben nem nézek sem atyafiságot, sem szomszédságot, sem barátságot, sem gazgadságot, sem szegénységet, sem adományt nem nézek, ezekre nézve meg nem engedek, sőt Társomot is ekép és ezek szerént vétteni tapasztalnám, akár esetbül, akár kész akarva történnyen. "

m 1731-ben Pap András és Csapó János, 1788-ban Cziglédi András és Kis Tari András a két tizedes. 1768-ban a „villicus"

109 Csapó János. 1780-ban rendelte el a tanács, hogy a „ Varos Gazdája a Tanácsbul" választassák „az ki fog függeni a Birotul". A városnak volt kocsmája, mészárszéke, amit bérbe adott, húzott ezeken kívül jövedelmet a vásártartásból is. 1783-ban a város 2.362 frt 57,5 dr bevételből gazdálkodott, a kiadások összege 2.348 frt 48,5 dr-t tett ki. Részleteiben az alábbi tételekből állt össze a bevétel

1 lü

: 108. NML V. 702. 1. 109. VeMLE 1606 110. Csupán az összeg nagyságának érzékeltetéséül: a ciszter uradalomnak csak a kocsmabevétele 1873 forintot ért el 1769-ben, majd annyit, mint a város 14 évvel későbbi bevétele. N. KISS, 1969. 187. p.