Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

II.PÁSZTÓ 18. SZÁZADI NÉPMOZGALMÁNAK ELŐZMÉNYEI A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG (1688-IG)

Minthogy „...Eger a 16. század közepéig nem lépte át a mezővárosi kereteket" összevethetjük adózó lakóinak számát

53 Pásztóéval. Azonban Eger esetében fokozottabban érvényes lehet, hogy az adózó népesség csak egy részét teszi ki a teljes lakosságnak. Ha csak az adózó családfőket vennénk figyelembe, akkor Pásztót 1549-ben népesebb településnek kellene feltételeznünk, mint Egert. Ugyanakkor az is igaz, hogy míg Pásztó adózó népessége fokozatosan csökkent, addig Egeré az 1552. évi ostrom után nőtt, de később is csak stagnált, s nem csökkent, amint a 10. táblázat mutatja. 10. táblázat Az egri és pásztói háztartásfők száma a 16. században EGER PÁSZTÓ 1549 226 257 1577 275 176 1583 210 164 Bár egyik fent megnevezett településnek sem tudjuk a lélekszámát pontosan megállapítani, azt azonban sejtetik a számok, hogy a tizenötéves háború előtt a mezővárosok népessége drasztikusan nem csökkent, egyes esetekben növekedett (Gyöngyös, Eger). A 150 éves török hódoltság Pásztó történetében összességében a hol lassú, hol rohamos hanyatlás időszaka. A mezőváros közössége azonban soha nem zilálódott szét teljesen, még a felszabadító háborúk alatti „pusztuláskor" is fennmaradt összetartozásuk. Ez a lélekszámában megfogyatkozott, de hagyományait, s nyilván érdekeit több generáción át Pásztón megteremtő családok közössége volt a magja a 18. századi Pásztónak. 53. NAGY J., 1978. 87. p.