Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

II.PÁSZTÓ 18. SZÁZADI NÉPMOZGALMÁNAK ELŐZMÉNYEI A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG (1688-IG)

mind a népesség, mind a gazdálkodás nagyságában, a tizenötéves háború pusztításaira utaló számadatok mutatkoznak. Pásztó, amellett, hogy jelentós bortermelő mezőváros volt, számottevő iparüző lakossággal is rendelkezett. A török összeírásban összesen 62 iparos nevű férfi van, akiknek családnevei 16 féle mesterségre utalnak: varga 18, szabó 12, szűcs 6, takács 3, szíjgyártó 3, pintér 1, szekérgyártó 1, kerékgyártó 1, esztergályos 2, kovács 5, csiszár 1, ötvös 1, mészáros 4, molnár 2, pajzsgyártó l.

42 7. táblázat A mezőváros kézműves lakosságának mesterségek szerinti megoszlása 1550-ben és 1579-ben 1550 1579 fő % fő % Ruházati iparhoz tartozó mesterségű 42 67,7 % 22 71,0% Fafeldolgozó iparhoz tartozó mesterségű 5 8,1 % 4 12,9 % Vas- és fémmunkához tartozó mesterségű 9 14,5 % 4 12,9 % Élelmiszer iparhoz tartozó mesterségű 6 9,7 % 1 3,2% Összesen 62 100,0 % 31 100,0 % A 7. táblázatban látható két összeírás közt 3 évtized telt el, s ezalatt az iparűzők száma felére csökkent, ugyanakkor a kézművesek belső tagolódása lényegesen nem változott: a ruházati iparral foglalkozók számaránya viszonylag változatlan, míg a többiek esetében csak kis eltérés tapasztalható. A hatvani szandzsák többi mezővárosával összehasonlítva Pásztót abban tekintetben, hogy milyen mértékű volt a kézművesek aránya a háztartásfőkhöz viszonyítva, éles különbséget e települések közt nem fedezhetünk fel.

43 42. LÉNÁRT, 1991. 52-53. p. 43. SZAKÁLY, 1984. 161. p.