Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

ahoz maga mellé alkalmatos praeceptort tartani köteles lészen: az első classisban valóktúl, valamint ez előtt, egy köböl bort minden gyermekiül, kinek szőlleji nincsen nyolcz garast, a második és harmadik classisban valóktúl pedig egy egy forintot esztendőnként a tanításért fizetni tartozunk" 27,5 Jeleni István: Az anyakönyv szerint

236 az 1750-es évek közepén mint kántor tevékenykedett. Kiss Ferenc: Az anyakönyvi bejegyzések alapján 1747-49-ben tanított Pásztón. Moharay Mátyás: 1766-os Canonica Visitatio szól róla. Nagy Ferenc: A házassági anyakönyvben 1713. február 26-án jegyezték meg a neve mellett foglalkozását. Nagy István: 60 éves korában halt meg 1747. március 16-án, ekkor jegyezték fel foglalkozását. Papp Mihály: 1771 és 1820 között látta el feladatát. Tevékenységéről részletesebben ír Soós Imre.

237 Vass György: 1746-ban volt iskolamester. Itt kell megjegyezni, hogy a 13 éves korában, 1722. május 8-án meghalt Vass István neve mellett megjegyezték: studiosus. Vélhetőleg rokoni kapcsolata volt a későbbi iskolamesterrel. Kanászok, kondások A Mátra erdőségei nyújtotta lehetőség a makkoltatásra adta alapját a sertéstartásnak. A kanász, kondás elnevezés mellett előfordul a sertéspásztor megnevezés is. Jelenlétük folyamatosan kimutatható a forrásokban: Kondás Albert a '10-es, Tott alias Kondás Ádám és Tott Mihály a 20-as, Kondás Istók a Magyar utcai kondás 30-as években, Molnár János 1748-ban volt Pásztón kondás. 1726-ban Török 235. NML V. 702. 1. 150. p. 236. Halotti: 1756. március 25. 237. SOÓS, 1991.