Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

Borbély, sebgyógyító (chirurgus) Kleger József a családjával 1718-ban jelenik meg először és 1739-ig Pásztón élt, amikor a pestisjárvány miatt a Tiszántúlra kellett mennie, ahol meghalt.

166 Egyik fia, József az, aki Pásztón 1759-ben

167 mint kirurgus fordul elő. Saját háza volt istállóval és két nagy különféle fákkal beültetett kerttel. 1770-ben Kleger Károly 168 a kirurgus, a vásártér mellett lakott, a kirurgus dinasztia harmadik tagja, 1721ben született Pásztón. Csapó (lorarius) A pásztói csapók 1748. január 10-én kaptak céhszabályzatot. Hét csapó írta alá a céh nevében a statútumot: Krasniansky Márton, Fugák János, Laczko András, Csapó János, Kosma Mihály, Naslonovsky Mátyás és Drasik Mátyás. Egyrészt a földesúri engedélyezők közt első helyen szerepel az apátság, másrészt a mesterek nevéből és a szláv nyelvű céhszabályzatból is arra következtethetünk, hogy e mesterek morvák voltak.

169 Egyetlen csapó mellett jegyzi meg az anyakönyv, hogy Privigyére való. 1759-ben Erdeli Mihály egy nyolcad telken élt, házán kívül semmivel sem rendelkezett. 1768-ban László Lőrincet, Csernyanszki Györgyöt találjuk csapóként.

170 Csizmadia (cothurnarius) A mesteremberek között kétségkívül a legnagyobb számban a céhet is alkotó 166. Keresztelési anyakönyv 1718. október 1. és 1739. május 6-án a halotti anyakönyvben: 58 évesen hunyt el. 167. VeML Z. ap. E 1337 168. VeML Z. ap. E 1738 169. LÉNÁRT, 1991. 66. p. 170. Halotti anyakönyv 1750. április 27.; VeML Z. ap. E 1337 és E 1606.