Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

Jobbágyok, zsellérek Pásztó azon sikertelen kísérlete után, hogy megszabaduljon a földesúri függéstől a földesúri szolgáltatások fizetésére lett kötelezve. A mezőváros és a földesurak között 1718-ban kötetett meg az egyesség a szolgáltatások ügyében. Ebben a pásztóiak a korábban a privilégiumukért tett szándékukkal szemben vállalták, hogy „többé ahhoz nem ragaszkodunk, és azal sem magunknak, sem Földesurainknak kárt tennyi nem kívánunk, hanem inkab Földes Uraink jo akarattyokba és oltalmokba ajánljuk magunkat"'.

149 Másodszor pedig a város magára vállalta a fegyverváltság címén lefizetett 2000 rh.ft. kölcsönt. A harmadik pontban a földesurak vállalták, hogy azokról az elmaradt szolgáltatásokról, amelyeket a mezőváros szabadsága alatt nem fizetett, noha „nem kevés kölcseget és faradságot causáltak az Uraságnak", lemondanak. Ugyanakkor a kocsma- és mészárszéktartást, a gabona és bordézsmát „nekiek cedáltuk és kezüknél hadtuk". A pásztóiak viszont kötelesek lesznek adósságuk állásáról a földesuraknak számot adni, hogy „kitanulhassák kik ellen és miben lehessen őket meg oltalmazni és adosagokbúl ki szabadítani ". A pásztóiak az átengedett javadalmakért évente 400 rh.ft. fizetnek két részletben: az első kétszáz forintot Szent György napkor, a másodikat Karácsonykor. Az egyességet a földesurak részéről Török András, Bossányi Krisztina, Dúl Mihályné Rétey Mária, Orczy István írta alá és pecsételte le, a város részéről pedig Maxo János főbíró és Demko Mihály jegyző. A Pásztó társadalmának legnagyobb csoportját adó jobbágy és zsellérnépességnek a belső tagozódására már a 16. században is az voltjellemző, hogy a telkes és féltelkes jobbágyok csupán mintegy harmadát tették ki a jobbágyság149. NML V. 702. 17. doboz 8. szám 150. N. KISS, 1960. 296-297., 539-541., 785. p.