Hausel Sándor: Pásztó Mezőváros 18. századi társadalomszerkezetének és lakosságának kialakulása - Tanulmányok Pásztó történetéből 5/1. (Pásztó, 1999)

III. PÁSZTÓ ÚJRANÉPESEDÉSE ÉS TÁRSADALMA A „PUSZTULÁS", A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN

A már említett kivételeken kívül az anyakönyv a halál okát 1770-ig nem tartalmazza, ezért a halálozási csúcsok betegségi okainak megállapítása sem lehetséges. Ha azokat a eseteket vizsgáljuk, amikor a halálozás magasan kiugrik (1729, 1732, 1741, 1748), országos vagy helyi járvány kitörésében kereshetjük az okát. Kisebb járvány mindennapos lehetett. 1716-ban fekete himlő szedte áldo137 zatait, " s jóllehet ekkor mintegy harmadával nőtt a bejegyzett halálesetek száma, hasonló arányú növekedés viszonylag gyakran előfordul. Ez alapján mondhatjuk, hogy az 1717, 1721, 1724 is valamilyen járványjárta év volt, ha nem is olyan számontartott, mint az 1729. évi. A 1737-1744 közti országos pestisjárványkor Heves megyében 6.384 embert ragadott el a fekete halál. Pásztón 1741-ben nőtt kétszeresére a halotti bejegyzések száma, azonban halálozási ok híján bizonytalan, jelent-e ez járványos méretű pestist Pásztón vagy sem? Heves megyében a pestisben meghaltak aránya 5,3 %, a legalacsonyabb között van országos összehasonlításban.

138 Vizsgálva az 1741. évi pásztói halálozásokat korcsoportok szerint, azt tapasztaljuk, hogy a halálozás 73,5 %-át a 0-5 év közti gyermekek teszik ki. 9 éves korig ez az arány 85,0 %! E gyermekhalandóság oka a pestis volt-e vagy sem, nem lehet eldönteni. A magas csecsemőhalandóság az egész 18. századon keresztül jellemző az országra és Pásztora is. 137. BÉKEFI, 1902. II. 84. p. 138. Orvostörténeti Közlemények 1973. 75-130. p.