Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

I. fejezet A 16. században elpusztult pásztói apátság Wellehrád kezére jut

még a monostorban maradtak, Hatvan 1544-ben történt elfoglalását követően szétszóródtak, vagy a török ölte meg őket, mikor még ugyanabban az évben kifosztotta és felgyújtotta az apátságot.

10 Ciszterci szerzetes ezután csak másfél évszázaddal később, a 17. század legutolsó éveiben lépett újra pásztói földre. Az apátság birtokain a 16. században az egri püspökség és világi földesurak osztozkodtak.

11 Az apáti címet a 17. század elejétől ún. kommendátorok kapták meg a királytól. A kommendátori intézmény már a 14. század óta létezett. Ennek révén gyakorta olyan egyházmegyés papok vagy világi személyek kerültek az apátságok élére, akiket nem a szerzetesközösség élete, a monostor fejlődése, hanem csak a jövedelem érdekelt.

12 S ha így állt a dolog a valóban létező, szerzetesek által lakott, működő apátságok esetében, el lehet képzelni, hogy egy-egy kihalt, elpusztult monostor újratelepítése, újjáépítése annál kevésbé jelentette legfőbb gondját sok apáti címet nyert kommendátornak. Pedig az apáti címmel együtt rendszerint feladatokat is kaptak a kinevezettek a királytól. így Pásztó egyik kommendátor apátját, Sembery István trencséni kanonokot és nyitrai főesperest is arra kötelezte kinevezése fejében 1614-ben a király, II. Mátyás, hogy az apátsági templomban (melyben akkor a falak félig álltak) elegendő 10. "Abbatiam non anno 1526. sed at dixi f: sc. Claustrum spoliatum et combustum :] anno 1544. demolitam et incineratam fuisse. " OSzK, Fol. Lat. 4262., 28-29. p. - Békefi a Heiligenkreuzba húzódott Lukács apáttal kapcsolatban megjegyzi, hogy 6 személy szerint semmi nyomát nem találta Heiligenkreuzban Lukács apát halálának és eltemetésének, de mivel az ottani régi sírkövek és sírfeliratok közül sok elveszett, feltehető, hogy Lukács apáté is erre a sorsra jutott. (BEKEFI, 1898, 91. p.) Az Országos Széchényi Könyvtár fentebb többször idézett kéziratának (Fol. Lat. 4262.) ismeretlen szerzője - aki Békefihez hasonlóan Maietynsky Vencel wellehrádi ciszterci szerzetesnek a pásztói apátság történetéről szóló, az 1690-es évek végéről származó kéziratából merítette adatait - másfél évszázaddal Békefi előtt szintén Heiligenkreuzhez fordult bizonyságért, s erről így számolt be: "Scripsi quidcm A. 1734. Dno Reverendissimo Roberto S. Crucis Abbati ratione Documentorum, qui rescripsit sua manu, nulla Documenta in Archivo aut in Bibliotheca inveniri, additque Monasterium suum aeque fuisse per Turcam direptum. " (Azaz Róbert heiligenkreuzi apát saját kezűleg írta meg neki, hogy sem a levéltárban, sem a könyvtárban nem talált dokumentumokat, mert a török az ő monostorát is kifosztotta.) OSzK, Fol. Lat. 4262., 29. p. - Maietynsky több barokk rajzzal, arcképpel és címerképpel díszített kézirata - melyről a későbbiekben még szólunk - "Rudera Solitudinis B. Virginis Mariae De Paszto. Sive Brevis descriptio Monasterij de Paszto Sac. Ord. Cisterciensis ..." címmel, Fol. Lat. 4217. jelzéssel most az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található. Eredetileg, a Ciszterci Rendnek Magyarországon 1950-ben bekövetkezett feloszlatásáig, a Zirci Apátság Levéltára őrizte. A feloszlatás után e levéltár anyagát a Veszprém Megyei Levéltálba szállították, majd néhány év múlva Veszprémből több más kézirattal együtt Maietynsky művét is kiemelték, és Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában helyezték el. 11. BÉKEFI, 1898. 91. p. 12. BÉKEFI, 1896, 16. p.