Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

VIII. fejezet A megnagyobbított rezidencia a 18. század második felében

A bizottság 1779. január 1-én érkezett Pásztora, s mindjárt másnap megkezdte működését. A középkori templomot romjaiban találták, s ott látták a Beitler intézkedésére kiszedett és rakásba hányt köveket is. Ezek változatlanul így várták további sorsukat, hiszen április 29-én - a plébános megkeresésére - a szolgabíró alispáni megbízásból hivatalosan meg is intette az akkori pásztói elöljárót, Plachy Cyrillt, mert az, az elődje, Beitler által a plébános fala mellé összehordatott köveket még nem vitette el. Plachy viszont tiltakozásában arra hivatkozott, hogy a kőrakás apátsági területen fekszik. A gyümölcsöskertbe hordatott faragott köveket és a két halastó létesítésével kapcsolatban a bizottság úgy vélekedett, hogy ez igen sok pénzbe került, s okosabb lett volna ezzel a költséggel magát a templomot felépíttetni.

140 Beitler templomépítési terveit tehát ők sem látták - sem a templomromok állapota, sem az anyagi fedezet szempontjából - kivihetetlennek. Érthető viszont, hogy e kiadások után Beitlernek pénzhiány miatt is abba kellett hagynia az építési munkákat. Ám Beitler minden bizonnyal csak átmeneti nehézségnek tekintette a pillanatnyi pénzhiányt, s valószínűleg új pénzforrások után nézett volna az építkezés folytatásához, ha személyét nem érik támadások. Pedig a gazdaság kezelésében is merültek fel panaszok ellene. Tény, hogy az apátság bevételeit és kiadásait hanyagul írta be, bizonyos összegeket nyugta nélkül vett fel, egyes számadásokat, jövedelmi kimutatásokat a bizottság később hiába keresett, nem talált sehol. Beitlert pazarlónak is tartották, s egyesek attól féltek, a pásztói apátság pénzének elfogytával majd a wellehrádi anyamonostor vagyonát fogja elpocsékolni. Mások viszont

141 azt állították: Beitler példás életű szerzetes volt, nemcsak a lelkipásztorkodásban vett részt nagyon buzgón, nemcsak békés, türelmes, a fegyelmet, a házirend megtartását megkövetelő elöljárónak tartották, hanem jó gazdának is, mert amit elődei elhanyagoltak, azt ő rendbehozatta és megjavíttatta. Nem csodálhatjuk, hogy Beitler Metód a személyét ért támadások kereszttüzében - melyeket igaztalannak, méltánytalannak és egyes rendtársai által ellene folytatott áskálódásnak tartott - valóságos lelki beteggé vált, s lelkesedése a pásztói templom és monostor újjáépítésére alábbhagyott. Ezek a körülmények is nyilvánvalóan okai voltak, hogy a templomépítés munkálatai félbeszakadtak. A legfőbb - és minden személyi vonatkozástól független - ok azonban egészen máshol rejlett. Mégpedig a történelmi, politikai helyzetben, amely az 1770-es években a pásztói ciszterciek életét új irányba terelte. Mikor ugyanis XIV. Kelemen pápa 1773. július 21-én a jezsuita rendet eltörölte,

142 az ő egri gimnáziumuk tanári kar nélkül maradt. A jezsuiták tudniillik kijelentették, hogy eltöröltetésük után - a Helytartótanács szándékai ellenére 140. Uo. 53. p. 141. Egri érseki levéltár, Arc. vetus, No. 923. EZd. D. 1778. december 28., 1779. március 5. In: BÉKEFI, 1902/11. 442-443. p. 142. Vö.: BENDA II., 586. p.