Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

VII. fejezet A rezidencia bővítése 1756 és 1758 között

feljárattól nyugatra eső feléből, s a lépcsőfeljárat felől még két ajtón át lehetett megközelíteni: egyiken az épület déli oldalán futó folyosóról, másikon a szintén a folyosóra nyíló, a lépcső melletti, aránylag kisebb - 17 m

2 - szobából. Ez utóbbi szobának egyetlen ablaka észak felé nézett. Itt, az épület nyugati szakaszában egyes helyiségek mennyezetén indadíszes barokk stukkódíszítések és tükörpárkány, valamint 18. századi ajtószárnyak voltak láthatók, amelyek napjainkig is megmaradtak. • A földszintnek a kapualjtól keletre eső részében hosszabbra nyúlt a déli fal menti folyosó - a kapualjtól nyugatra eső három ablaknyílásos szakasszal szemben - öt ablaknyílással, öt szakaszos boltívsorral. A folyosó zárófalába (akárcsak a nyugati folyosószakasznál) ajtónyílást vágtak, itt ez az épület délkeleti sarkában épített szobába vezetett át. Ennek a helyiségnek párjaként hasonló nagyságú - 20 m

2-nél valamivel nagyobb - szoba helyezkedett el az épület északkeleti sarkában is. E két szobát - melyeknek teknőboltozatos födémét geometrikus mintájú stukkók díszítették - a köztük levő 66 cm vastag válaszfalba vágott ajtó kötötte össze egymással. Ajtó- és ablaknyílásaiknak kialakítása teljesen megegyezett: egy-egy ablakuk kelet felé nézett, egy-egy- pedig észak, illetve dél felé, azzal a különbséggel, hogy a délkeleti sarokszobának az utolsó - a kapualjtól számított hatodik ablaknyílása nem törte át a falat, csak a szimmetria kedvéért létesített vakablak volt. Míg a délkeleti sarokszobának a folyosóról nyílt az ajtaja, addig az északkeleti sarokszobáé a vele szomszédos helyiségbe vezetett. Ez utóbbi, csaknem 8 méter hosszú és 6 méter széles helyiség volt a legnagyobb az épület kapualjtól keletre eső földszinti részén, annak közepén. Három ablaka északra nézett, ajtaja a déli folyosóról nyílt. Nyugati, 95 cm vastag oldalfala is arra vall, hogy ez a fal volt az 1717-es épület keleti zárófala, s itt kezdődött a rezidencia megtoldása kelet felé 1756 és 1758 között. Ebbe a falba nem is vágtak ajtót a vele nyugatról szomszédos szoba felé, amely két északi ablakával és a déli folyosóról nyíló ajtajával tehát az 1717-es épület keleti utolsó - 29,12 m

2 alapterületű - helyisége volt. Az emeleten - mint említettük - a folyosó az északi homlokzat mentén futott. Az első, tehát 1717-es épületben a lépcsőfeljárattól nyugatra három, míg attól keletre két sflcfödémű szobát alakítottak ki. Valamennyibe a folyosóról lehetett bemenni, s lehet ma is részben még eredeti ajtajukon át. Ugyanakkor a nyugati három, illetve keleti két szobát az azokat elválasztó oldalfalakban nyitott ajtók közvetlenül is összekötötték, szabad átjárást biztosítva egyik szobából a másikba. A szobák ablakai mind délre néztek, s az épület nyugati zárófalába is nyitottak két ablakot a nyugati sarokszobából. E falban a harmadik ablak a folyosó ablaka volt, míg a folyosó többi ablaka annak hosszában természetesen mind észak felől engedte be az épületbe - ha a tűző nap sugarait nem is, de legalább - a világosságot. A rezidencia bővítésekor 1756 és 1758 között az emeleti folyosót keleti irányba meghosszabították további három északi ablaknyílással. De nem vitték végig az épület keleti zárófaláig, mert ide - a földszinthez hasonlóan - két sarok-