Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

VI. fejezet Tervek a román apátsági templom újjáépítésére, építkezés 1725-ben és restaurálás 1751-ben

kórus, orgona, sekrestye s másik helyiség is az egyházi ruhák és edények számára.

91 Először csak két oltárba tudtak oltárkövet helyezni, a hiányzó harmadikért Wiesner 1753 májusában az apáthoz fordult. Ugyanakkor a meglévő két kehely mellé harmadikat is kért tőle. Szeretett volna ezen kívül még egyet-mást, többek között új orgonát beszerezni, de nem volt pénze. Hauck apát Wiesner oltárkőre vonatkozó kérését egy hónap múlva, 1753. június 23-án teljesítette, de a kehely és az orgona adományozását későbbre halasztotta. Ebben a - rezidencián kívüli kápolnában a mise vasár- és ünnepnapokon énekes volt, hétköznap csendes. Nagyobb ünnepeken magyar szentbeszédet is tartottak, egyébként csak németet és szlávot. Wiesner két év múlva megint kért az apáttól. Most azt, hogy Beitler Metód rendtársát küldje el Pásztora. Vele szándékozott megaranyoztatni a kápolnában felállítandó kis oltárt, mert más erre alkalmas embert nem talált. 1758 április 6-án megrendelte a szentségházat, s az aranyozáshoz szükséges aranyat ugyancsak Wellehrádról akarta beszerezni. Könnyen érthető, sőt szinte természetesnek tűnő mindez. Hiszen Wellehrád a század közepén több ízben küldött és költött Pásztora nagyobb összeget,

92 mégpedig nemcsak néhány száz forintnyi, hanem több ezres tételekben is hátralékok, adósságok kifizetésére, a pásztói gazdaság lábraállítására, birtokvásárlásokra, építkezésekre. Holott nemcsak Pásztó szorult támogatásra. Ott voltak a pilisi apátságok birtokai, Csákány és Szántó is. Mindkét helyen templomot és rezidenciát szintén fenn kellett tartani, s az adatok szerint ezekkel sem bántak mostohán, miutána jövő években tovább gyarpították, szépítették, miként a következőkben ezt olvashatjuk is. 91. Az apátság állapotáról 1755-ben készült jelentés is ezt a felszerelést - ti. a főoltárt, a két kis oltárt, a kórust, az orgonát, a szószéket, az egyik oldalon a sekrestyét, a másikon pedig a "conservatorium rerum ad sacellum pertinentium" - sorolja el az egyébként akkor romjaiban nagy részben még álló {"magna ex parte extant") régi templom szentélyéből kialakított, elég tágas, s 1751-ben újjáépített, rendbe hozott és kicsinosított - "Anno 1751 iterum rest aurát um mundum et nitidum" - kápolnában. Zirci lt., Arch, vêtus, E 1194., illetve Act. Abb. Paszth. Fasc. 6., No. 8. 92. A Wiesner Abund - 1751-től 1762-ig a pásztói rezidencia elöljárója - aláírásával hitelesített feljegyzés ("Consignatio Pecuniarum occasione Abbatiae Pasztoviensis a Monasterio Wellehradensi Ab Anno 1698 usque 1758 expensarum") szerint például 1733-ban a pásztói apátság szükségleteire Dalmata Ferenc jószágkormányzónak 300 forintot, Gonczik Péternek szintén 300 forintot, 1734-ben Hadersbach Cyrill elöljárónak a gazdaság "felfrissítésére" 500 forintot, 1747-ben a pásztói rezidencia kápolnájának építésére 200 forintot, 1749-ben útiköltségekre 200 forintot, 1758-ban az épületek karbantartására, felújítására 10000 forintot, összesen 74728 forint 6 krajcárt küldött a wellehrádi konvent. Zirci lt., Arch, vêtus, E 1302. - Más kimutatásokban itt nem említett kiadások is szerepelnek, így például Hauck Antal feljegyzései szerint Wiesner Abund 1750. december 30án kápolnaépítésre 200 forintot, 1752. január 15-én meg adósságfizetésre 4000 forintot kapott. BÉKEFI, 1902/n. 34. p.