Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)
VI. fejezet Tervek a román apátsági templom újjáépítésére, építkezés 1725-ben és restaurálás 1751-ben
a templom és a monostor alaprajzát. Két hónap múlva magát Hermannt hívta Pásztora az ügy érdekében. 1722 december végén is még mindig csak azt erősítgette Gonczik, hogy szeretne Pásztón templomot építtetni, s erre elég faragott kő értve ezalatt a középkori monostor és templom romjait - áll rendelkezésre. Ha az építőmunka még nem is indult meg, a tervezgetés haladt. Az építőmester szintén úgy látta, hogy a szentély régi falaira lehet boltozatot emelni, s ez - az anyagon kívül - nem kerül többe 40 forintnál. Ide aztán a célnak egészen megfelelően két oltárt elhelyezhetnek. Minthogy ez az építőmester már több templomot épített, bizton hagyatkozhattak rá, s Gonczik úgy értesült, hogy ha a mester megkapja a megbízást, 1725-ben húsvét után nyomban munkához lát. Mindez így is történt. Végre megindult a templom újjáépítése, s 1725. november 11-én a szentéllyel és a sekrestyével a boltozatig elkészültek. 83 E kezdetnél tovább viszont elég nehezen jutottak. Egyrészt azért, mert az akkori jószágkormányzó, Benkovics Mihály szerződést csak egyetlen kőművessel kötött, s ez is öreg ember volt. Másrészt pénzben sem bővelkedtek. Benkovics a rendelkezésre álló 200 forintból 50 forintot adott jószágkormányzó utódának, Hadersbachnak, aztán elutazott Wellehrádra. Szántóról is, ahol - mint láttuk - a pásztói, pontosabban a pilisi apátságnak ősi birtoka, gazdasága volt, már 130 forintot fordítottak Pásztora, mégis csaknem teljesen kiürült a pénztár. Egy keltezés nélküli, az 1725. évi iratokhoz besorolt kimutatás szerint a szentély helyreállítása több mint 400 forintba került. 84 így az egész építkezés lényegében abból állt, hogy a régi szentélyt beboltozták, meg egy új sekrestyét építettek, hogy legalább ne az Isten szabad ege alatt kelljen az istentiszteleteket tartani. A templom felszerelése sem tett ki kezdetben több darabot, mint éppen a legszükségesebbeket. Két kelyhük, egy áldoztatókelyhük, két - akkor ajándékba kapott - új és néhány régi miseruhájuk volt, valamint több miseingük. A készletet a szent olajok tartására egy aranyozott ezüstedény, két ón gyertyatartó, korsók és kézmosó egészítette ki, továbbá egy működő függőóra, s egy toronyba való másik óra. Néhány év múlva, az 1731. június 7-én fölvett leltár 85 már jóval több szent tárgyat tartalmazott. Ebben a következők olvashatók: egy szentségtartó, egy áldoztatókehely, 2 kehely paténával, egy burza kis paténával a betegek ellátásához, egy ezüstedény a szent olajok tartására, 2 ereklyetartó, 2 csontfeszület, 4 ón gyertyatartó, egy fémlámpás, egy ón kézmosó, egy fém füstölő, 2 ónkorsó, egy misekönyv, teljes miseruha felszerelés - tehát casula stólával és manipulussal — a következő színekben: 2 fehér, egy-egy vörös, kék, zöld és fekete, 5-5 miseing, korporálé, burza és vállkendő, 3 öv (cingulum), egy karing, 3 kehelykendő, több 83. BÉKEFI, 1902/n. 397. p. 84. "Restauratio Sancíuarij constitií plus q\>am fl. 400. " Zirci lt., Arch, vêtus, E 400. Act. Abb. Pászt. Fase. 31. No. 44. Puncta, quadani Abbatiam B. V. Mariae de Pászthó concenentia. 85. Zirci lt., Act. abb Paszt. fasc. 31. ur. 5. In: BÉKEFI, 1902/n. 20. p.
