Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)
III. fejezet A Pásztora érkező ciszterciek kezdeti lakhatási lehetőségei
Cziganek 150 rénes forintért visszaváltotta a serfőzőházat az apátság részére Foglár Györgytől, Nezorin apát pedig nemsokára megigérte, hogy a 120 forintot amelyet a serház építésébe belefektettek - szintén megadja az apátság. így a serfőzőház most már minden ellenkezés nélkül ideiglenesen a rendtagok lakásául szolgálhatott. Ott élt a továbbiakban Cziganek, igaz, nagy szükségben és elhagyatottságban, s ott szálltak meg azok a rendtagok is (mint Widenmann Ernát csákányi jószágkormányzó 48 vagy Zborka Metód wellehrádi gazda), akik Cziganek helyzetének javítására látogatták meg őt Pásztón. A rezidencia felépítése után természetesen a rendtagok már nem lakták a serfőzőházat, hanem bérbe adták. 49 Cziganeket szánalmas körülményei között rendtársai nem sokkal tudták segíteni, noha élelemmel is Szántóról látták el. 50 O nemcsak önzetlenül, hanem túlhajtott buzgósággal követelte vissza az apátság ősi birtokait, jóllehet nem mindegyiket, csak azokat, amelyek Zolnay András kezén voltak, és az ő halála után idegenek foglalták el, így például az apáti házat. Közben ügyesen kezdett gazdálkodni Pásztón is. 51 Ám annyi rosszindulattal, gáncsoskodással, sőt gyűlölettel találta magát szembe, hogy egészsége alaposan megsínylette a küzdelmeket. Betegség, láz, hidegrázás gyötörte, s elkeseredésében 1714 júniusában apátjának azt írta: inkább gyalog elmegy Wellehrádra, vagy úgy elbujdosik, hogy soha többé nem is hallanak róla, mert Pásztón mindenki a ciszterciek ellen esküdött össze. 52 Ám nem kellett Wellehrádra gyalogolnia, mert egy hónap múlva maga Nezorin apát jött Pásztora meglátogatására. Nyilvánvalóan az apát személyes tapasztalatai is közrejátszottak abban, hogy fél esztendő múlva Cziganek elhagyatottsága a serfőzői házban megszűnjék. 1715. február 21-én ugyanis Pásztora érkezett Cziganek rendtársa, Gonczik Péter, akit az apát az apátság ügyeinek intézésre küldött, egyenlőre nem Cziganek helyett, hanem Cziganek mellé. Valószínűleg 48. A Pozsony vármegyei Csákány a pilisi apátság birtoka volt. Minthogy Nezorin Flórián wellehrádi-pásztói apátot III. Károly 1712. október 5-én - az utolsó pilisi kommendátor apát, Illyés András erdélyi püspök, esztergomi kanonok és prépost halála után - pilisi apáttá is kinevezte, a török időben szintén elpusztult pilisi apátság is visszakerült a ciszterci rend kezébe. A három apátság így egyesült, és Nezorin Wellehrádból nemcsak Pásztora, hanem Csákányba és a Hont vármegyében fekvő Szántóra - szintén a pilisi apátság birtokára - is küldött rendtagokat. BÉKEFI, 1892. 49., 51., 106. p. 49. Gonczik Péter pásztói adminisztrátor 1717-ben a serháznál a régi pince helyébe újat akart építeni, de mivel pénze nem volt, felmerült benne a bérbeadás gondolata. 1718. július 26án Serfőző Imre és felesége, Szita Borbála kötöttek szerződést az apátsággal a serfőző edényekre nézve. BÉKEFI, 1902/m. 87-88. p., illetve XLVIII. sz. oki. Az 1764. április 29-i kimutatás szerint a serház és a pálinkaház együttvéve 100 forintot jövedelmezett. BÉKEFI, 1902/11. 294. p. 50. BÉKEFI, 1902/n. 69. p. 51. Ökröket vásárolt, ezeket szolgálat fejében szegény embereknek adta, a földek megmunkálásáért igásmarhával látta el az apátság jobbágyait. 52. BÉKEFI, 1902/n. 71. p.
