Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

III. fejezet A Pásztora érkező ciszterciek kezdeti lakhatási lehetőségei

"rész szerént az iskolában, rész szerint a Nótárius házában laktanak.

,/33 Mindez azért történhetett meg, mert nemcsak akkoriban, hanem még hosszú évtizedeken át el nem döntött vita tárgyát képezte, vajon ez a "régi plébánia", más néven az ún. "domus abbatialis", azaz apáti (apátsági) ház apátsági területen áll-e vagy sem.

34 Jászberényi annak idején kénytelen volt engedni az apátnak, ám Zolnay halála után Terennei mos elégtételt vett az ő és elődje néhány éven át tűrt elégtelen, kényelmetlen lakáskörülményeiért, s visszaköltözött a házba. Zborka Metód előtt tehát leláncolták a kaput, még kocsiját sem akarták beengedni. Mikor mégis átlépte a ház küszöbét, Terennei tiltakozott, és nem engedte a házban megszállni. A későbbiekben a ház a plébánia birtokában maradhatott továbbra is. 1702. augusztus 5-én ugyanis Kecskeméthy Pál szécsényi hannincados Zolnay hátrahagyott adósságainak törlesztésére lefoglalta az elhunyt hagyatékát, a csekélyke vagyont és a Zolnay által visszaszerzett ingatlanokat, s le akarta foglalni ezt az ún. apáti házat is. Ám ettől Terennei plébános és Telekesy István egri püspök erélyes tiltakozására a kincstár végül eltekintett.

35 Ebben — mint említettük - az alul kőből, felül fából épült házban két szoba volt, alatta két nagy kőpince, melyek egyike akkor romokban hevert. A nyolc lóra való istálló fából készült, a kocsit és más gazdasági eszközöket a pajtában tartották. A ház mellett körülkerített kert terült el, valamint egy másik ház is, az ún. "Úr háza", egészen kőből, emeletes, tető nélkül, alatta pincével, s ez is Zolnay birtokában volt.

36 Az apáti házat 1709 előtt a plébános kitataroztatta, majd 1745-ben ki akarta bővíteni. Emiatt ugyanúgy kiújultak az ellentétek és pörösködések az apátság és a plébánia között, mint 1762-ben Janoviczky Ferenc akkor plébános újabb építkezési szándéka miatt. 1764-ben a plébános kiásatta az alapokat az épület nagyobbításához, megtörtént az ünnepélyes alapkőletétel, s együtt volt már az építési anyag is, de az apátság megint közbelépett tiltakozásával. Végül mégiscsak elkészült a ház, falait 1765-ben jó állapotúnak mondta Marsovszky említett tanúkihallgatási 33. SOÓS, 1991. 23. p. 34. Bakabányi János pásztói plébános 1748. április 17-én a pásztói plébániaházról többek között ezt írta az egri püspöknek: Domus haec interne lapidea est; superius cubiculum est ex ligno cum camerula, sed non in ruderibus monasterii; imo est currilis via intra cincturam domus huius et claustri collimative cinctum. Distat haec domus plus quam viginti passibus a ruina cincturae ecclesiae Cisterciensium, quomodo ergo facérét unum contignum cum ruderibus monasterii?..." (Pásztói plébániai levéltár. In: BEKEFI, 1902/11. 151. p.) Ezzel szemben Menschik Jakab pásztói jószágkormányzó a nevezett házra vonatkozóan még 1764-ben is az apátság birtokjogát hangoztatta az egri püspöknek. Arra hivatkozott, hogy a ciszterci rendet mindazon javakba beiktatták, amelyek egykor Zolnay András kezén voltak, s ezért az apátság igazának keresésével nem hagy fel. (Zirci Apátság Levéltára: Acta abbatiae Pásztó, fasc. 15., nr. 126. In: BÉKEFI, 1902/11. 153. p.) 35. SOÓS, 1991. 24. p. - BÉKEFI, 1902/11. 153. p., illetve CCXLV., CCXLVI. és XXCLVJX sz. oki. 36. BÉKEFI, 1898. 146. p. - BÉKEFI, 1902/JJI. 259-277. p., illetve CXVJJ. sz. oki.