Badál Ede: A Pásztói ciszterci rezidencia - Tanulmányok Pásztó történetéből 4. (Pásztó, 1994)

II. fejezet A középkori apátság maradványai a 17. század végén

Maietynsky csak ideig-óráig tartózkodott Pásztón. De arra, amit a 17. század végén a monostorból és az apátsági templomból látott, a helybéliek még hosszú évtizedek múlva is jól, hozzá hasonlóan emlékeztek. Ez derül ki abból a tanúkihallgatásból, amelyet 1765-ben Marsovszky József, királyi táblai jegyző tartott.

25 Ez alkalommal húsz tanút hallgatott meg az akkori ciszterci rendház, a rezidencia helyén és szomszédságában állott egykori kőépületek, valamint a Zolnay András által annak idején lakott ház ügyében. A húsz tanú közül mindössze négy volt 70 éven aluli, ám hét tanú 80 éves, sőt a három legidősebb 87, 92, illetve 96 esztendős, így a 17. század végére jórészt már felnőtt legény- vagy férfikorukból emlékeztek. Többen jártak is a régi épületekben., s egyöntetűen azt vallották, hogy az 1765-ben álló ciszterci rezidencia az egykori monostor helyén épült, mellette volt az apátsági templom. A régi, kétszintes épület kőkapuja azon a helyen nyílt, ahol 1765-ben a patak felől, az alsó kapun jártak be a házba. Bolthajtásos szobákra emlékeztek a romos épületben, s alatta kőpincére. Az egyik tanú az emeleti nagy ablakokat is látta még. A torony ott állt, ahol 1765-ben egyik tanú szerint a konyha, mások szerint a belső szolgák szobája volt, vagyis a rezidenciának a templom felőli végében. Ezt a bolthajtásos szobát "toronynak" is nevezték a pásztóiak. Zolnay András azt már nem érhette meg, hogy az ő közreműködésével a pásztói apátság birtokába jutott wellehrádi ciszterciek elkezdjék a pusztuló monostor újjáépítését. [A két apátság címereit a 8-9. számú illusztráció szemlélteti.] Zolnayt ugyanis egyre jobban megtörték a betegségek, s életének 58. évében, 1702. május 5-én éjjel Gyöngyösön, a ferencesek kolostorában meghalt, ott is temették el. Pásztói apáttá ezután I. Lipót király pontosan fél esztendő elteltével, 1702. november 6-án azt a Nezorin Flóriánt nevezte ki, akit Wellehrádon 1699. szeptember 10-én választottak apáttá,

26 s aki előzőleg több ízben járt már - miként láttuk - Pásztón is. A király a kinevezésben Nezorint is kötelezte többek között arra, hogy a monostort építse újjá, s abban a hívek épülésére szolgáló szerzeteséletet teremtsen.

27 Kétségtelen, hogy mindezek megvalósításához annyi pénz kellet, amennyivel a pásztói apátság régi birtokainak visszaszerzése nélkül Wellehrád sem rendelkezett korlátlan mennyiségben. Annak ellenére sem, hogy ez a Morvaországban, az olmützi egyházmegyében, Hradisch közelében fekvő, s az 1200-as évek legelejétől fennálló ciszterci apátság - királyi kegyesurasága révén - fejlődésben folytonfolyvást egyre csak emelkedett, s virágkorának teljében élt a 18. század elején.

28 Az anyagi nehézségeket még növelte, hogy Zolnay András befejezetlen építkezé25. BÉKEFI, 1902/HI. 259-277. p. 26. Schematismus, 179. p. 27. "... formalique ibidem erecto et

... stabilito monasterio ... religiöses introducere ... cultum denique divinum ... in eadem abbatia, pro aedificationepopuli ... promovere ..." BÉKEFI, 1898. 676. p., illetve CCXXLIX. sz. okl. 28. BÉKEFI, 1898. 152. p.