Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)

Előszó

got, a történelmi események hiteles sorát. S erre a lehetőség, ha úgy akarja, mindenki számára, mindig fennáll. Kár, hogy Rajeczky, bár művét első változatban megírta, azt végső formába már nem önthette. Ebben megakasztotta őt a halál. Kutatásainak eredményei azonban mégsem váltak az enyészet martalékává. Kéziratának, jegyzeteinek legnagyobb részét ugyanis innen-onnan sikerült összeszedni. Pásztó városát az a szándék vezérelte, hogy az így fennmaradt anyagot megfelelő formában mindenképpen megjelenteti. Ebből a célból kaptam meg én a Rajeczky-kézirat lapjait, s láttam munkához, hogy azokból kerek, egész mondanivalójú, jegyzetekkel ellátott, kiadásra kész tanulmányt tudjak kialakítani. Ennek során mindvégig arra törekedtem, hogy az eredeti szerkezethez és szöveghez a lehető legnagyobb mértékben ragaszkodjam. Ez nem volt könnyű feladat. Nemcsak azért, mert a kézirat két változatban, de mindkét formájában csonkán maradt csak meg. Hanem azért sem bizonyult könnyűnek, mert a két változat mondanivalójában, felépítésében és megfogalmazásában is eltért egymástól. Rajeczky tudniillik elkezdte már - de csak elkezdte - az eredeti szöveg átdolgozását. Ebben a munkában az apátság történetének nagyjából a 18. század közepéig terjedő időszakát felölelő részével készült el. A folytatást a kézirat hiányosan megmaradt nyers változatának javításokkal, betoldásokkal és kihúzásokkal tarkított lapjaiból kellett összeállítanom. Mindezt úgy, hogy Rajeczky eredeti mondanivalója a lehető legteljesebben benne maradjon, amellett a gondolatmenet se szenvedjen csorbát. Ezt, úgy érzem, sikerült elérnem annak ellenére, hog)' az ismétlődő részeken kívül - amelyeket tudniillik Rajeczky kéziratának átdolgozásakor előbbre hozott, és beleírt már (az általam természetesen változatlanul hagyott) első részbe - a csekély szövegrészleteket elhagytam. Ezekről ugyanis úgy véltem, lényegtelenek, illetve lényegtelenné vagy az új gondolatmenet egységébe bele nem illőkké váltak azáltal, hogy a hozzájuk kapcsolódó fő mondanivaló az átdolgozáskor már más részbe, szövegösszefüggésbe került be. Ugyanakkor néhány mondatot a két kéziratváltozat közötti folyamatos átmenet biztosítására bele kellett írnom a szövegbe. Egyébként az eredeti fogalmazáson, annak stílusán is nagyon keveset változtattam. Majdnem kizárólag csak annyit, hogy a (Rajeczky által kedvelt) többszörösen összetett mondatokat néhányszor - a könnyebb érthetőség kedvéért - felbontottam egyszerűbbekre. Az idézeteket viszont, összehasonlítván azokat eredeti írásmódjukkal - ha azzal nem egyeztek -, átjavítottam ("visszajavítottam") úgy, hogy azok száz százalékosan, minden egyes betűjükkel és írásjelükkel újra eredeti alakjukat mutassák, mert ezért idézetek. Jóllehet tudom, hogy a 18. századi szövegek korhű írásmódja a járatlanabb olvasó számára olykor nehézséget jelenthet, ugyanakkor ezért az eredetiség zamatával kárpótol. Meghagytam viszont az idézetekben zárójelbe tett latin szavak vagy kifejezések magyar megfelelőit, értelmezését, amelyeket Rajeczky írt olykor oda. A jegyzeteket nekem kellett elkészítenem. Rajeczky hivatkozott ugyan forrásaira, de ezeket (fogalmazásról lévén szó, érthetően) csak nagyon röviden, legtöbbször csupán egy-egy névvel, számmal jelezte. Ő természetesen tudta, hogy ezek mit jelentenek, mire vonatkoznak, de más nem. így minden jelölésének, hivatkozásának utána kellett néznem, megkeresnem a forrásmunkát, a jelzett helyet, azonosítanom, javítanom vagy kiegészítenem a jegyzetet.