Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)

I. fejezet Kommendátorok. 1526 - 1699

meg is okolta. Miután a beiktatáson őt mint Kada apát-utódját mutatták be, első gondja volt a Kada által kézbe tartott földeket és jobbágyokat megszerezni, a lakás és megélhetés biztosítására pedig, ugyancsak Kada példájára, a plébánia vezetését átvenni. Elődjéhez hasonlóan ő is abból a feltevésből indult ki, hogy a pásztói plébánia az apát joghatósága alá tartozik, és mivel az apát a ciszterci rend privilégiumait örökli, ki van véve a püspök joghatósága alól; káplánjait vagy helyettes plébánosát így maga válogatja meg, továbbá a plébánia birtokait és épületeit ő maga használja... - Mind csupa hamis feltevés: az apátság temploma jelzi a két intézmény különállását a kommendátor apát nem a szerzetesrend tagja, tehát saját püspökének éppen úgy alá van vetve, mint bármely egyházmegye bármilyen rangú tagja, ezért a plébánia vezetéséhez is püspöki megbízásra van szüksége. Míg Kada idejében a török fennhatóság és a paphiány miatt szó lehetett önkéntes munkavállalásról, a felszabadulás után lényegesen más körülmények közé került a jövevény. Fenesy püspök 1693-ban mindezekről ki is oktatta a teológiai magiszter Zolnayt, megjegyezvén, hogy az apát nem az ő, hanem az esztergomi érsek alattvalója. Nyilván a hívekre való tekintettel fogadta el plébánosnak, miután többszöri felszólításra Zolnay is elvállalta a formális megbízást. A plébánia, malom és a földek birtoklásának kérdésében viszont a földesurakkal egyetértésben a püspök nagyon határozottan formulázott: "O Felsége donátiója [ajándékozása] is soha arra szabadságot nem ad, hogy valaki praetextu donationis regiae [a királyi adományozás örve alatt] azt a jószágot, amelynek pacificum dominiumjában voltak mások bonae fidei possessores [békés birtokában voltak mások jóhiszemű birtokosok] régtől fogva, csak maga hatalmával elfogadhassa." Amennyiben ezt megteszi, köteles kártalanítani a jóhiszemű tulajdonost. "Annak utána pedig, ha mi jussa leszen Kegyelmednek az említett elfoglalt jószágokhoz, servato juris ordine praetendált iga s s ágát prosequálhatja [a jog rendjét megtartva állítólagos igazát bizonyíthatja]."

27 Ez volt a megyegyűlésen tiltakozó világi birtokosság álláspontja is, ami a gyakorlatban Zolnay számára csak olyan területek birtokbavételét tette lehetővé, melyek gazdátlanul hevertek. Ez volt a megye felfogása is, mely feladatának tudta a tényleges birtokosok védelmét, és a királyi kinevezésből a kinevezettnek csak azt a jogát vette tudomásul, hogy bizonyos javak tulajdonát bizonyítva, bírói ítélet alapján nyerjen lehetőséget azok tulajdonba vételére. Ez a peres eljárás lefolytatása idejére (a fellebbezések stb. beszámításával esetleg évtizedekig) tovább biztosította a tényleges birtokosok jövedelmét, minden anyagi rizikót a kinevezettre hárítva. Zolnay is tisztában volt azzal, hogy a javak reális kézhezvételéhez hamarosan csak egy módon lehetne hozzájutni: pénzzel. Az pedig neki nem volt. A dolgok ismeretében csak saját leleményességére, ügyességére és kitartására hagyatkozhatott. Ez utóbbi tulajdonsága a jelek szerint erős szó- és rábeszélőkészséggel párosult, minek birtokában - más híján - igyekezett minél többet elérni személyes fellépésével. Fenesy püspök idézett tételével szemben természetesen jól tudta, hogy a tényleges birtokosok "jóhiszemű birtoklásához" igen sok esetben szó fér, beleszámítva az egri püspök birtoklását is, tekintetbe véve, hogy a tényleges birtokhelyzet szerint az apátságnak semmi földje sem volt, a királyi patronátus szerint viszont, mely a maga 17. BÉKEFI, I. 586-588. p, illetve a CCII. sz. oki.