Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)

I. fejezet Kommendátorok. 1526 - 1699

Jellemző a korra, hogy a királyi levél birtokában a volt egri egyházmegyés plébános elsőnek a támogatására felszólított egri püspökkel ütközött össze: házából kizavarta a plébánost és elfoglalta az egyház használatában lévő apátsági javakat, köztük a Monostor-malmot, melynek gabona-vámja a plébánia biztos jövedelmét jelentette. A kanonok-kommendátor eljárása ellen a földesurak Füleken a Heves és Külső-Szolnok vármegyei gyűlésen tiltakoztak, és birtoklás adta jogukra hivatkozva a törvényes eljárás betartását követelték. Az egri püspök viszont Kadához hasonlóan járt el: a plébánossal elvitette a malomból a gabonát, megfenyegetve a molnárt és elkergetve a segédet. A városi elöljáróság pedig az apáti réteket legeltette, ezzel jelezve, hogy nem kíván újabb földesurat az eddigiek mellé. Arra viszont Kada a marhák behajtásával válaszolt. Tulajdonjoga bizonyítására gondoskodott róla, hogy néhány jobbágya tanúskodjék 1668-ban a nyitrai káptalan előtt alattvalói mivoltáról, viszontválaszként a füleki tiltakozásra. (Ugyancsak jellemző a korra, hogy a káptalan szövege szerint az említett jobbágyoknak az egri püspök, a pásztói plébános és birtokosok börtön, sőt fejvesztés fenyegetésével tiltották meg, hogy tanúskodni menjenek, viszont a megyei közgyűlés és a város iratai szerint Kada Nagyszombatban bebörtönzéssel kényszerítette őket vallomásra. Tekintettel arra, hogy a tanúk nem kis útiköltségét és ellátását biztosan nem Pásztóról fedezték, a való tény egyenlőre nyílt kérdés marad.)

11 Közelebbi adatok híján is feltételezhetjük, hogy Kada továbbra is biztosította pásztói szerzeményeit. 1688-ban a besztercebányai harmincados említése szerint az apát már őelőtte értesítette az udvart, hogy a pásztói hegyekben ezüst- és sóelőfordulásra akadtak; ugyanabban az évben pedig egy földesúr levélben tudakozódott: nem foglalta-e el Kada az ő pásztói zálogbirtokát.

12 Amennyiben 1676 után új esztergomi elfoglaltsága távoltartotta Pásztótól, 1680 és 1686 között Zolnay András plébánosról tudjuk, hogy szoros ismeretségben és jóviszonyban volt vele, sőt használta a Monostor-malmot is.

13 Nagyon valószínű kettejük valamilyen együttműködése, mert 1690ben, amikor Zolnay már nagyzellői plébános volt, Kada még mindig őt bízta meg, hog)' az 1686 utáni zavaros években Báthory Gábor által elfoglalt malmot követelje vissza, lakatját verje le és a benne lévő buza árát neki elküldje.

14 Nyilván a plébános előző szolgálataira is gondolt, amikor püspökkészentelése után az apátságról lemondott és azt neki ajánlotta. Mint Zolnay az említett levélben írja: "Ő Nagysága másnak resignálni akarja az apáturságot; engemet is kínál vele Ő Nagysága, csakhogy szamár nem illet bársony nyerget." A szerénykedő szavak mögött nyilván már eredményes tárgyalásokra történt itt utalás, hiszen a levél kelte után majdhogynem egy hétre, 1690. május 26-án a király Zolnayt pásztói apáttá nevezte ki. Az utolsó kommendátor apát (1690-1702) szerepe a felszabadító háborúk korában (ez 1683-mal, Bécs felmentésével indult meg, és 1718-ig, a pozsareváci békekötésig tartott) Magyarország legszomorúbb közállapotainak idejére esett és osztotta annak 11. Uo. 100, 516-517. p, illetve a CLXVI. sz. oki, továbbiakban SOÓS, 17. p. + 26. jegyzet. 12. BÉKEFI, I. 100, 517-518. p, illetve a CLXVII. sz. oki, 519. p. továbbá a CLXVIII. sz. oki. 13. SOÓS, 18. p. 14. BÉKEFI, I. 519-520. p, illetve a CLXIX. sz. oki.