Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)

Előszó

Előszó Pásztó városa 1991-ben ünnepelte a pásztói ciszterci apátság alapításának 800. évfordulóját. Erre készülve a város vezetősége az 1980-as években felkért többeket Pásztó múltja egy-egy korszakának megírására. A pásztói apátság újkori történetének feldolgozásáról Rajeczky Benjáminnal állapodott meg. A feladatra Rajeczky Benjáminnál illetékesebbet a város nehezen találhatott volna. Nem azért, mert Rajeczky országos hírű, sőt, Magyarország határain túl is elismert, megbecsült tudós volt, nem azért mert - jóllehet nem Pásztón született, de szülei itt éltek, s ő, az akkor életének már kilencedik évtizedében járó "Béni bácsi" közel fél évszázada Pásztón lakott, nem azért mert a város szinte minden lakosa annyira szerette és tisztelte őt, hogy Pásztó első díszpolgárává választották, hanem azért, mert Rajeczky Benjamin volt a századok során harmadszor feltámadó ciszterci apátság utolsó perjele. Az utolsó ciszterci előljáró Pásztón, akit rendje a második világháborút követően azért küldött oda, hog}' a négy évszázaddal azelőtt először s másfél évszázada másodszor elnéptelenedett ősi apátságot új életre támassza, hog}' az ő és társai személyében újra megjelenjenek a "tarka barátok" a pásztói rezidenciában. Öt esztendőt töltött így rendtársaival az ősi falak között, mert a történelem akkor megint "megállj"-i parancsolt a pásztói cisztercieknek, s el kellett hagyniok rendházukat. De ezalatt az öt év alatt Rajeczky perjel sűrítve átélte talán mindazt a megpróbáltatást és küzdelmet, amelyben elődei a 18. század folyamán részesültek, mikor újraindították a szerzeteséletet a pásztói apátságban. Sok mindenben hasonló, sok mindenben más volt a történelmi helyzet a második világháború, mint a török hódoltság pusztításai után. Ám biztos, hogy a létért való küzdelemben, a nehézségek legyőzésére megteendő lépéseket mérlegelve, azokon titkon tépelődve nem egyszer fordult Rajeczky eligazításért, tanácsért a múltba, kutatta, mit tettek jól, mit hibáztak el elődei. S ezért tudta illetékesen megírni a pásztói apátság újkori történetét nem más, mint éppen ő, hiszen saját tapasztalatain szűrte át döntését ciszterci ősei cselekedeteinek helyességéről vagy helytelenségéről. Mert ezt tette, ezt éreztük újra és újra, ezért bukkan elő művében minduntalan a történelmi tények ismertetése nyomán a kérlelhetetlen bíráló, a múlt felett ítéletet mondó utód véleménye. Az az előny, ha valaki nem kívülről, nem csupán hallomásból ismeri meg a problémákat, hanem belülről, személyesen éli át azokat, nemcsak avatottá teszi őt azok feldolgozására, hanem egyben könnyen hátrányára válhat, magában hordozva a kötelező tárgyilagosság elvesztésének lehetőségét is. Ez alól nem volt kivétel Rajeczky Benjamin s az ő Pásztó-feldolgozása sem. Ám kétségtelen, hog}' ha egyéni és bizonyára nem elfogultság nélküli véleménye, ítéletei mögé néz az olvasó, Rajeczky mondanivalójáról lehántja a külső burkot, ott találja - mint gyümölcs kemény magját - a rideg valósá-