Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776
commode percipiens. Vivat ad lotius Oppidi Consolationem [... utóda lett Páter Metód, aki már néhány év óta itt tartózkodik, és elég jól bírja a magyar nyelvet. Éljen az egész város vigasztalására]". 136 Az idegen nyelvű lakosok gondozását a jelentések szerint az apátság vállalta, s a rend templomában magyar, német és szláv nyelven prédikáltak. 137 (1766-ban a városi protokolum szerint "az PP. Ciscerciták az alsó Kender gátat ki mertek ház helyekre, melynek első sora fel épült, és Német sornak vagyis uczának neveztetett, egy Kalapos és Asztalos meg szálása véget, mert németek voltak." 13S ) A 18. században Pásztó is bizonyára megérezte a török idők utáni bevándorlási hullámot: az új lakosok nyelvét értő szerzetesek nyilván a városnak is, a püspökségnek is hasznára voltak. Beitler megbízása a pásztói rendház vezetésével újabb bizonyíték volt arra, hogy Zűri apát nem látta be, mennyire komolyak a helytartótanács tervei az önállósításra. Ugy gondolta, hogy kis létszámú rendi tagság és világi tiszttartóra bízott gazdaság mellett a legkevesebb gondot fog jelenteni Wellehrádnak Pásztó fenntartása. Bár Menschik néhány hónappal halála előtt még jelentette neki, hogy hírek szerint Beitler tábori káplánnak készül, és a bécsi katonai hatóságok támogatással biztatják, azonkívül saját kijelentése szerint tudatában volt annak, hogy Beitler odáig nem foglalkozott anyagi ügyekkel, mégis őt nevezte ki elöljárónak. 139 Ha el is fogadjuk a fenti dicsérő nyilatkozatokat (ezeket különben az apátság ügyvédjei, Okolicsányi István és Kelemeny Ádám is megerősítették), akkor is érthetetlen olyan valakit választani elöljárónak, aki - bár az első ottani rendtagok példájára - meg akart szabadulni Pásztótól, mégpedig apátjának tudta és beleegyezése nélkül szőve terveit. Zűri balfogása hamarosan be is bizonyosodott. Mint három év múlva egy wellehrádi bizottság megállapította, az új elöljáró első gondja volt a még fennálló templomromokat lebontatni, úgy, hogy még a hatalmas alapokat is kiásatta, a kövekből pedig a gyümölcsöskertben két halastavat épített (elegendő víz biztosítása nélkül). A vállalkozás akkora összeget emésztett fel, hogy abból a bizottság szerint a templomot fel lehetett volna építeni. Bécsbe utaztakor pedig a cselédségnek meghagyta, hogy míg távol lesz, kívüle senkinek se engedelmeskedjenek, mire a kocsis hivatalos útra sem volt hajlandó befogni. 140 A legnagyobb csalódás, melyet Beitler apátjának mindjárt az első esztendőben okozott, ugyanakkor a magyar történelem elégtételévé alakult, melyet Wellehrádon pásztói mulasztásaiért vett: félszázados eredménytelenséget másfél százados ragyogó teljesítménnyel pótolva. 136. Protocollum, 1759-1800. 63. p., 1776. január 15. 137. BÉKEFI, II. 38. p. 138. Protocollum, 1759-1800. 64. p. 139. BÉKEFI, II. 118-119. p. 140. Uo. 53. p.
