Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)
II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776
bari döntött a hétszemélyes tábla, mégpedig az apátság javára: így az mentesült a tized alól. 121 1766-ban bérmálás volt Pásztón. A püspök ez alkalommal a hivatalos ellenőrző egyházlátogatást, vizitációt is meg akarta tartani. A plébánia épülete még nem volt olyan állapotban, hogy szállást nyújthatott volna neki. így a város egyetlen olyan épületét kellett számításba vennie, melyben nemcsak ő és kísérete szállhatott meg, hanem az ilyen alkalmakkor esedékes fogadásokra és vendégségek tartására is lehetőség nyíljon. Ez csak az apátsági rezidencia volt. Mikor Esterházy ezt az apátságnak jelezte, azt is közölte, hogy az alkalmat a rendház vizitálására is felhasználja. így Menschiknek újra kellemetlen feladatot kellett vállalnia: amikor készségesen felajánlotta az apátság vendéglátását, egyben határozottan kijelentette, hogy a szerzetesrend exemptiója következtében hivatalos ellenőrzésnek nem vetheti alá magát. A püspök tudomásul is vette álláspontjukat, és így látogatása, mely egy hétig tartott, minden zavaró momentum nélkül zajlott. Naponkint 20-30 vendéget látott a püspök asztalánál vendégül (ez azonban - a bort és apróságokat nem számítva - az apátságnak semmi terhet nem jelentett, mert a püspök 5 szekér ennivalót hozott magával), és egy nap kivételével miséit is a ciszterci kápolnában mondta. 122 Hazatérésekor a szerzetesektől egyenkint elköszönt. Annyi elégtételt mégis vett magának a plébániaépítési kellemetlenségekért, hogy - mint a városi protokollum mondja - az uraságok és az elöljáróság tisztelgésekor, mely a parókián zajlott, a ciszterciták "szomorúan jöttének ki előle, mivel megmosta a' féjiket, hogy az jobbágyait megtiltották minden kő hozóstul az parochiára". 123 Nagy gondot okozott az apátságnak a század közepétől a jurisdictio (gyóntatási engedély) megszerzése. Az első pilisi-pásztói rendtagok wellehrádi tanulmányaikra és vizsgáikra, valamint gyakorlatukra hivatkozva, magyarországi vizsgálat letétele nélkül, apátjuk kérésére megkapták a püspöki engedélyt (Gonczik Egerből, Siday Vácról, Prohászka Bertalan és a pásztói rendtagok Esztergomból), de Barkóczy püspök 1745-i körlevelében bejelentette, hogy a jövőben csak vizsgálat letétele ellenében adja meg a kérelmezőknek. Mály apát hiába hivatkozott a rendi kiváltságra, a szerzetesek morvaországi kiképzésére és azok tanulmányaira a prágai érseki Sz. Adalbert kollégiumban (ennek tanárai között több wellehrádi rendtag tevékenykedett, a Bernát kollégium rektora abban az évben is ciszterci teológus volt), valamint ottani vizsgabizonyítványaikra, a püspök - mint fentebb Hermann tanulmánya jelezte - nem volt hajlandó az exemptiót tudomásul venni, noha éppen Pásztó környékének szlovák és német nyelvű lakosai számára nem rendelkezett nyelveket értő papokkal. Az apátság új pásztói elöljáróját, Wiesner Abundot, bemutatkozásakor - noha mögötte hazájában már gazdag lelkipásztori tapasztalatok álltak - ugyancsak vizsgabizottsághoz küldte. Az idős szerzetes, a rendi kiváltságra és az addigi szokásra hivatkozva csak kitérő válaszokat adott a feltett kérdésekre, aminek híre úgy kihozta sodrából a püspököt, hogy kijelentette: akkor sem ad neki jurisdictiót, ha leteszi a vizsgát. Hauck apát panaszára pedig a saját jogára hivatkozva kívánta meg a vizsgát, 121. BÉKEFI, II. 322-326. p. 122. Uo. 350. p. 123. Protocollum, 1759-1800. 30. p.
