Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)

II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776

Telekessy püspökkel; talán másként alakult volna az első érintkezés a hazai környezettel. így csak az egri prépostnak és a főesperesnek írt levelekkel adott értesítést az apátság szándékáról. Arra számítva, hogy jó darabig a plébánia épületében kelle megszállnia, egyelőre egyetlen egy rendi képviselőnek és jószágkormányzónak Cziganek István rendtagot küldte Pásztora, azzal a meghagyással, hogy jóban legyen a plébánossal, legyen segítségére, a királyi rendeletet pedig az ő kísérő levelével mutassa be a püspöknek és az alispánnak. Októberben, Cziganek megérkezésekor kiderült, hogy Nezorin reménye szerint előző leveleinek eredményeképpen a plébános majd úgy fogadja a rend képviselőjét, mint a ház tulajdonosát, és mindjárt átadja neki a Monostor-malmot is. De sem a prépost, sem a főesperes nem rendelkezett ilyen értelemben, sőt a jelek szerint Winkler András plébános már értesült a várható érkezésről, és készült a megfelelő fogadtatásra. Annak hangneméből Cziganek kivehette, hogy ideiglenes szállást is csak nag}' nehezen kaphat. A város jegyzője tudomásul vette ugyan az apátság földesúri jelenlétét, de a város jogainak fenntartásával. Gyöngyösön a királyi rendelet kihirdettetése a megfelelő ellentmondások kíséretében történt, melyekre számítva a rendi képviselő ugyancsak írásban kérte ki a maga ellentmondását. De abból, hog}' az alispán barátságtalan kijelentése szerint nem szívesen látják a megyénél, sejthette, milyen fogadtatásra számíthat a püpök részéről. Nezorin levelére, mely szerint Cziganek az apátság híveinek gondozására érkezik Pásztora, Telekessy kemény replikája egyben a püspökök ellenszenvét is tükrözte, mellyel a szerzetesek lelkipásztori tevékenységére tekintettek. A régi birtokos rendek a premontreiek kivételével már századok óta nem is folytattak ilyen gyakorlatot Magyarországon. Nem volt tehát szerencsés gondolat ezzel ajánlkozni. Méghozzá a wellehrádiak idegen létükre nem is értettek magyarul, amit a pöspök haladéktalanul ki is hangsúlyozott. Elég kíméletlenül azzal zárta megjegyezéseit, hogy a morva ciszterciek csak birtokot akarnak szerezni az országban, nem pedig a hívek lelki ügyeivel törődni. Cziganek erre nem válaszolhatott a barátságos egyezkedés ajánlatával (ami az adott helyzetben az egyetlen lehetséges kiút lett volna a feszült légkörből), nem lévén arra megbízása apátja részéről. Ezért az otthoni utasításnak megfelelően a bemutatott királyi rendeletre hivatkozva kérte az apátsági épület és más lefoglalt objektumok visszaadását. Arra persze a püspök határozott tagadással válaszolt. A másnapi, újabb hiábavaló próbálkozás után az apátság képviselője azzal a tudattal indult vissza Pásztora, hog}' hivatalosan is beállt közöttük a hadiállapot. Azt hamarosan meg is érezhette. Érkezésekor a plébánia kapuja lakatra volt zárva kocsija előtt. Őt magát pedig Winkler - aki közben ugyancsak megjárta Egert, megtanácskozni a helyzetet - azzal fogadta, hogy a káptalan rendelkezése értelmében nem kaphat helyet a plébánián, ahonnan esetleg erővel is küllebbíthetik. A királyi rendelkezésre való hivatkozással Cziganek mégis ott maradt, beiktatására várva. Gondolható, milyen hangulat uralkodhatott a házban, melynek két lakója naponta emlékeztette társát, hogy a lakás az övé, és egyiküknek előbb-utóbb mennie kell. 1713. január 18-án az installáció a szokott ellentmondások kiséretében meg is történt, amikor is Kecskeméthy harmincados tanácsára Cziganek bement a sörfőzőbe, felmérte a Káposztás-malomban lévő gabonát és lakatot tett a Monostor-malomra. A Pásztón tartózkodó alispán tekintélyének köszönhette, hogy azt a plébános és feltüzelt