Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)

II. fejezet Wellehrád kísérlete. 1699 - 1776

Telekessy püspök maga Pozsonyba és Bécsbe sietett az apátság birtokait biztosítani Eger számára; a bélháromkúti apátsági javakhoz hasonlóan ezeket is a szeminárium fenntartására szerette volna fordítani. Rákóczy Gábor taxi plébános értesítésére, aki az elhunyt ingóságainak eg}

7 részét őrizetbe vette, Nezorin apát még 1702 májusában Pásztora küldte Zborka Metód jószágkormányzót, hogy a bekebelezés jogán az apátsági javakat a ciszterci rend számára biztosítsa, és a szükséges munkálatokról intézkedjék. A magyar királyi kamara elnöke viszont júniusban utasította a szécsényi harmincadost, hogy az apátság vagyonát a királyi fiskus számára foglalja le, készítsen róla leltárat, és tegyen jelentést a birtok állapotáról. Kecskeméthy Pál harmincados eljárásából látni, hogy a kamarai rendelkezés nem tette kétségessé a ciszterci rendi bekebelezést (alkalmanként értesítette Nezorint a fejleményekről, és figyelmeztette a püspök lépéseire), inkább a javadalom megállapítására és megtartására, a termés betakarítására és Zolnay adósságainak rendezésére irányult, különös tekintettel Pasztának 1699 óta megnyilvánuló birtok-ellenes magatartására. Nezorin levelezése a prímással és a kancellárral arra mutat, hogy a püspök szándékának tudatában ő is lépéseket tett az udvarnál, hogy az apátság tulajdonba vételénél a ciszterci rend konkrét képviselője Wellehrád legyen. A kamarai összeírás hasznos volt számára a Zolnay által kézben tartott javak részleges felsorolásával, melyet az apátsági jobbágyok névsora egészített ki. Wellehrád és a kamara képviselője egyaránt megérezte, hog)

7 a püspök hatalmának hátterével a plébánia határozottan kitartott 17. századi szerzett jogai mellett. Az érkező Zborka Metód előtt a plébánia kapuja lánccal volt lezárva, ott szállást nem kapott, úgy hog)

7 a tari plébános vendégszeretét volt kénytelen igénybe venni. A királyi kamarának is tudomásul kellett vennie, hog)

7 a plébániaépület 1650 körül az apátság területén épült ugyan, de a pásztói plébános tulajdona. A Monostor-malomról a plébános a kamarai lakatot lecserélte, a kamarai ispánt meg bottal verte el.

42 Soós Imre összefoglalása Pásztó 1699-től 1718-ig terjedő történetéről, mely "kísérlet volt a szabad királyi városi rang elnyerésére"?

43 kitűnően érzékelteti azt a légkört, mely az új földesúrként jelentkező ciszterci rendet Zborka személyében fogadta. A kezdeti, teljesen elutasító magatartás után csodálnivaló, hogy a birtokosság mögött álló alispán levelére a város mégis elismerte a rend földesuraságát, és Zborkának az okleveles ládát visszaadta. Az meg viszont megint érthető, hogy a többi birtokos fellépésére ugyancsak az alispán tiltotta, hogy a rend folytassa a sörfőző és kocsma építését, melyet még Zolnay kezdett meg, lévén az a közbirtokosság kérdése, melyhez való tartozását a rendnek először okmány útján kellett a megye előtt igazolni.

44 A város engedékenysége látszólagos volt, hiszen csak kiváltságlevelének királyi megerősítésére várt az elöljáróság, hogy radikális jogigényével a legerősebb versenytársként léphessen fel. Az októberi elismerés után november 4-én a város küldöttsége a pozsonyi káptalan előtt tiltakozott minden földesúri birtoklás ellen, tehát az apátságé ellen is. 42. BÉKEFI, I. 142-146. p. 43. SOÓS, 28-31. p. 44. BÉKEFI, I. 143-144. p.