Rajeczky Benjámin: A pásztói apátság az újkorban 1526-1950 - Tanulmányok Pásztó történetéből 2. (Pásztó, 1991)

I. fejezet Kommendátorok. 1526 - 1699

I. fejezet Kommendátorok. 1526 - 1699 A mohácsi veszedelem hírére a pásztói és pilisi ciszterciek (ez utóbbiak kolostorát a törökök 1526. szeptember 8-án fosztották ki és égették fel) elmenekültek. Az apátságok egy-egy tagját szeptemberben már a Bécs melletti Heiligenkreuzban találjuk.

1 Későbbi morvaországi (forrásban ellenőrizhetetlen) híradás szerint az utolsó apátot, Lukácsot Szapolyai János űzte volna ki a kolostorból Ferdinándhoz való hűsége miatt, aki Heiligenkreuzban halt volna meg 1586-ban.

2 A pásztói apátság a 16. század második felére mindenesetre gazdátlanná vált. Ezzel indult újkori története. "Az újkor kezdetén, mikor nyugati országokban a korakapitalizmus eddig példátlan lendülettel bizonyítja be a pénznek mint hatalomalkotó és kultúrkcltő tényezőnek értékét, s amikor a városi polgárság lassú, de biztos munkával kezdi meg aláásni a földbirtok egyedüli értékébe vetett hitet: akkor nálunk, több tényezőnek összejátszása következtében, kezd állandósulni és századokra megmerevedni az a hit, hogy egyedül a földbirtok képviselheti a magasabb életformákat, egyedül ennék van joga és lehetősége a kényelmes, a hatalmas, a példát nyújtó életre. ... Független ember csak a nagybirtokos lehet és minden más országlakos függő viszonyban görnyedez a nagybirtokos előtt: a magyar társadalomnak ez a ma sem teljesen elhomályosult képe ekkor alakult ki a török háboríik állandóságában."

3 Ezt a panaszos megállapítást írója, Szekfű Gyula a Magyar Történet következő oldalain eg)' olyan történeti helyzet kényszerű következményeként értelmezi, mely az adott körülmények között minden más lehetséges megoldást kizárt: az állandó török betörések visszaveréséhez szükséges hadsereg fenntartása és ellátására az akkori Magyarország csak a földbirtokok hozamával tudott tartósan és hatásosan pénzt biztosítani. Ez a történelmi kényszer legalábbis 150 évvel meghosszabította az ország középkori gazdasági rendjének érvényét; a föld maradt egyetlen tartós érték, azt volt érdemes szerezni, nem önmagáért, hanem a vele lényegesen összefüggő jobbágyi munkaérőért. A háborús események során rengeteg birtok vált rövidebb-hosszabb időre, vagy sok esetben véglegesen gazdátlanná. Ha a rivális uralkodók nem adományozták azokat ugyancsak sűrűn változó és cserélődő híveiknek, akkor a szomszéd birtokosok, városok körüli birtokok esetében pedig a városi lakosság igyekezett hasznosítani azokat; az előbbiek birtokaik nagyobbítására vagy jövedelmezőbbé tételére, az utóbbiak pedig lehetőleg kevés ráfordítással a földeket addig zsákmányolva, míg azok haszontalan parlaggá nem váltak. Az egyelőre elhagyott birtokok biztosabb helyre 1. BÉKEFI Rcmig: A pásztói apátság története. 1190-1702. I. k. 90. p. Budapest, 1898. (A zirczi, pilisi, pásztói és szent-gotthárdi cziszterczi apátságok története. III. k.) (A továbbiakban: BEKEFI, I.) 2. Uo. 91. p. 3. IIÓMAN Bálint és SZEGFŰ Gyula: Magyar történet. I-VIII. k. Bp., é.n. [1929-1934] (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda.) IV. k. (SZEKFŰ Gyula: A tizenhatodik század.) 198. p.