Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG
A halotti anyakönyvi bejegyzések közel hasonló képet mutatnak a mesterségekről mint a kereszteléseket rögzítő anyakönyvek. Év Összes elhalálozott Ebből iparos foglalkozású 1869 188 36 19% 1870 209 45 21 % 1871 februártól már nem írnak foglalkozást. Addig ács, hentes, szűcs, kaskötő, kerékgyártó, kéményseprő szerepel. 1872 159 34 21% (Ez utolsó év bejegyzései közt szerepel egy varga segéd: "Isten nevében a pálinka felgyúlt benne, s pár óra múlva meghalt. Ezért a haldoklók szentségében nem részesülhetett:') Mind a halotti, mind a keresztelési anyakönyvek foglalkozásra vonatkozó bejegyzéseiből is arra tudunk következtetni, hogy a század második felére a mesterségek száma megnőtt. A régóta űzött mesterségek: mind a ruházati, mind az építő s egyéb iparágakban a korábbiakhoz hasonlóan megmaradtak, de azok is tovább szakosodtak. Ez különösen a szabó, szűcs, szűrszabó szakmában látszik jól. A magyar és német szabók mellett már van férfi és női szabó és a szabómesterséget űzők között nő is. (1870-ben Duracz Katalin varrónő, az 1872-es halotti anyakönyvben Tancher Terézia cipész mesternő.) De van korábban Pásztón nem művelt mesterség is. Több a köteles, asztalos, pintér; de van már szobrász, kaskötő, kéményseprő, ács, faragó, rostás, puskaműves, bőrcserző, s Szepes megyéből származó "drótostót" is, Zinna Mihály} 1 A kiegyezés utáni általános gazdasági fejlődés idején a kézműves ipar keveset tudott adni Pásztó gazdasági életének kapitalizálódásához a céhes régis formák között. A Pásztói útikalauz szerzői szerint "a 19. századi kapitalista fejlődéssel Pásztó város ma már nem tudott lépést tartani. Elmaradottá vált mezőgazdasága, idejétmúlt céhes ipara, sok ágú, de ennek ellenére egyre jelentéktelenebbé váló kereskedelme nem tudott versenyezni a vetélytársakkal, Hatvannal, Salgótarjánnal, melyek ebben az időben váltak jelentős közlekedési és ipari központokká. ' 68 87. U. o. 88. CSÉPÁNY - PINTÉR - VINCZE: 1973.
