Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)

Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG

ok megszűntével vagy a dolgok elrendeződése után, tovább kellett folytatnia a vándorlást. A vándorlás "e részben való elengedése a helyi hatóság bejelentésére a Királyi Helytartó Tanácsot" illette. Tiltották, hogy az elöljáróság által elfogadott ok nélkül a vándorló legény elhagyja mesterét. Viszont a mester nem adhatott túl a legényen kénye-kedve szerint. A privilégiumlevél lehetőséget adott a segédeknek, hogy rendkívüli esetekben a maguk választotta helyre szegődjenek. "Valamennyi uraság szolgálatába is beléphetnek..." A város statútumaiban meghatározott órában a legényeknek otthon kellett ienniök. Nem maradhattak ki éjszakára, csak a céhládába fizetendő büntetés fenyítése alatt. A csavargó, éjszakázó legényt a fertályesztendei céhgyűlésen fel kellett adni. Ha ezt nem tette meg a mester, ő is "a legény büntetését fizesse". A "korhely hétfő" (Clacier Montag, Blaumontag) vagy dologtevő napokon munkát kerülő legény a fél vagy egész heti bérét elveszthette. A mester ezt a bért köteles volt a céhládába tenni. Az elhenyélt időhöz képest ebből a pénzből a mester bizonyos részt visszakaphatott. Ha azonban a mester a korhelykedést nem adta fel, a legényre kiszabott pénzbüntetés dupláját fizette. A visszaesőket keményebb büntetéssel súlytották. A mesterek tetszésük szerint nem emelhették az árakat. A segédek nem követelhettek a megállapítottnál nagyobb bért, nem alapíthattak egyesületet, sem más helybeli céhnek nem lehettek tagjai. A vándorlását teljesített legény, ha mesterré kívánt válni, "Bizonyoság levelet" kellett szereznie attól a céhtől, amelyben tanult, s a ládában őrzött keresztelő, a származást igazoló, és a szabaduló levelet ahhoz a céhhez kellett beadni, ahol mester kívánt lenni. Ha földesúri hatalom alatt állt a legény, úgy annak az engedélyét is meg kellett szereznie, s bemutatnia a kitöltött tanuló idejéről szóló bizonyságlevelet is. Kérnie kellett továbbá a helyi tanácsot, hogy vegye fel polgárai közé, és a földesuraság jóváhagyását is kérnie kellett erre. Amint ezeket az írásokat és engedélyeket megszerezte, s a céhben bejelentette mesterréválási szándékát, felolvasták előtte (fizetés nélkül) a céhbeli privilégiumlevél artikulusait. De "mindenképpen remekelni tartozott". A remeklés alól csak a Helytartótanács adhatott felmentést. A régebben szokásben volt étel-ital adást a remekléskor, megtiltotta a privilégiumlevél. A szegény legény részére a remekléshez szükséges anyagot és az eszközöket a céh tartozott beszerezni és a jelölt rendelkezésére bocsátani. Remekelni mindenki csak egyszer volt köteles. Aki hiba nélkül elkészítette a számára kiszabott munkát, miután lefizetett a céh ládájába 25 forintot, az ezzel mesterré lett. A remek készítése alól senki, a mesterek fiai sem voltak kivételek, sem az a segéd, aki mester özvegyét vette feleségül. A céhnek jogában állta, hogy egy-egy idegen, vidéken élő mestert is felvegyen a céhbe. Ezek fél mestertaksát fizettek a céhládába: évente 2 forintot. "Mivel minden jól rendelt társaságban [az] Isteni Tiszteletet fő kötelességnek kell tartani", a katolikus valláson lévő mesterek és legények kötelességévé tették, hogy a szokott fertályesztendei, s a meghívott alkalmakkor tartandó misékre ünneplő ruhában jelenjenek meg. Aki nem ment, ha mester először 20, legény 10, másodszor 40, illetve 20 krajcárt fizetett. Az úrnapi körmeneten minden céhbeli "egy legény által könnyen vihető zászlójokkal" tartozott megjelenni. Azt a mestert vagy legényt, aki il-