Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG
azonban a szakmai tennivalókat. A munka gyakorlati elvégzésébe is bele avatkozott, azt is szabályozta. S mindez szláv nyelven írva. 44 Dicsértessék a Jézus Krisztus köszöntéssel kezdődik a "pásztói becsületes mesterek [Társak]" artikulusainak egymásutánja, mely artikulusok szerint volt köteles mindegyikük cselekedni, élni. Aki az előírásokat megszegte, nem azok szerint járt el, azt a céhmester törvénye és hatalma alá kellett adni. Mindenkinek igyekeznie kellett a szabályokat Isten segítségével megtartani és a méltóságos földesuraságok jóindulatát megnyerni. A bevezetőben Krasniansky Márton, Fugák János, Laczkó András, Csapó János, Kosma Mihály, Naslonovsky Matthyas, Drasik Matthyas nevei szerepelnek, mint a privilégiumlevelet kérő csapó mesterek. A privilégiumlevél a "céhmester urak"-ró\ beszél. Az ő kötelességükké tette, hogy az istentiszteletekre és a templomra gondot viseljenek, példamutatóan viselkedjenek az isteni szolgálatban. Meghagyták a céhes mestereknek, hogy a földbirtokosokat "kegyelmes uraságnak tiszteljék, és alázatossággal járjanak elől". Az a mester, aki a csapó céhbe akart lépni, s az artikulusok szerint élni, az köteles volt a céhnek húsz forintot adni. A három évre szegődő inasnak foglalót kellett letennie. Három évi tanulás után a céh felszabadította. Ekkor "a gazda [akinél tanult] 50 forinttal elégítette ki a céhet", és a szegődtetéskor és az elbocsájtáskor egy-egy pint borral is. A mester fia csak két évig volt köteles tanulni és a szegődtetéskor és az elbocsájtáskor tőle csak egy-egy pint bor járt. A szegődött inas minden évben egy posztónadrágot, két pár köntöst, egy fejfedőt, lábbelit amennyit elnyű, és egy nyári ruhát kapott. Ha valaki a posztós mesterséget a céhen kívül űzte, amíg a céhhel a dolgait nem rendezte, nem kaphatott munkát sem a kegyelmes uraság, sem a céh által. Hogyha valamelyik céhtag munkaerejét eladta a vármegyének; hogy munkáját akadályoztatás nélkül végezhesse a megyében, a falvakban, "papi jóváhagyással" (valószínűleg az apátság hozzájárulásával) tehette. Minden évben Szent Márton napján, november 11-én a céhmesterek számot adtak tevékenységükről. Azután a többi mester közül a céhtagok új céhmestert választottak, akik esküt tettek, hogy "hűen és igazul szolgálnak". Az új céhmesterek kiválasztottak két fiatal mestert a céh szolgálatára, továbbá kettőt gazdának, hogy a kallómalomra gondjuk legyen, és két felügyelőt, aki a mesterek munkáját ellenőrizte és gondja volt a legényekre és az inasokra. "Szabad minden mesternek egy személyt az elsőségre megválasztani. Ezen alkalmas személy arra lenne, hogy mindenkinek előlüljön és a céhes mestereket a többi céhtag közül válassza. " Megparancsolta a szabályzat a céhes mestereknek, hogy kéthetenként gyűlést tartsanak. Ezen a gyűlésen a "ványoltposztóját mindenkinek bevallassák", a panaszokat eligazítsák, az igazat megvédjék, járjanak el azok ellen, akik a ványolt posztót eltitkolják. Az ilyentől el kellett azt venni, s a becsületes céhbelicknek juttatni. 44. HML. XV-7. 3. doboz 49. sz. A fordítáért Hausel Sándornak, a Szécsényi Múzeum igazgatójának kell köszönetet mondanom.
