Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG
A "négyrendbeli mesterlegényeknek' 41 is volt rendtartásuk. Ha a céhmester a behívó táblát elküldte velük, azt hordozniuk kellett a mestereknek. Aki "igazán" nem hordta, egy forint volt a büntetése. Ha a halottat jelentő a "Keresztet elbocsáttya és elveti" (vagyis nem mentek el a halotthoz) egy forint büntetés járt. Ha nem találta a kereszt a mestert otthon, a házanépének értesíteni kellett erről. A mesterek halálakor a céhmester nyolc szövetnekkel, s minden mester legényestül egy gyra viasszal tartozott a halotthoz menni. Ha a mester gyermeke vagy felesége halt meg, "egész igazsággal", ha szolgája vagy szolgálója, "féligazsággal tartozott". A mestereknek évenként egy alkalommal "leszen offertoriumos Miséjek" Szent Mihály, a védőszent napján. Ekkor megkeresték a plébánost és egy pint borral és két kappannal ajándékozták meg. Erre az ünnepi misére minden mesternek egész háza népével, szolgástól, cselédestől kellett elmennie. Ha elmulasztotta, 3 forint büntetést kellett fizetnie. Ha a mesterember lánya mester fiához ment feleségül, vagy a fiú mester lányát vette feleségül, "tartozik köszönő pohárral". Ha a fiú nem mester lányát vette el, öt forinttal tartozott. Ha a szabó legény más mester lányát vette el vagy az özvegyparaszt emberhez ment feleségül, elvesztette mestersége jogát. A sokadalmakban senki más mester elől nem csalhatta el a vásárlót, a vevőt. Tíz forint büntetés járt, ha megtette. Aki a temetésen nem fogta a koporsót amikor a céhmester neki azt mondta, 3 forint büntetést fizetett, s ha valakit a céhmester hívatott és nem ment, az egy forintot. A céh szőlőjében való munkára vagy sorsot húztak, vagy kijelöltek. Ha nem ment valaki, az 24 dénárjába került. Ha "vakmerőségre veti magát" egy forintot fizetett. Halaszthatatlan útja alkalmával, ha távollétét a céhmesternek előre bejelentette, csak a napszámbérrel, 15 dénárral tartozott. Aki pedig a sokadalom napján 12 óra előtt elbontotta a sátrát, azt egy forinttal büntették, hasonlóképpen akkor is, ha "vasárnapon a Szűrt ki vonya [A szűrposztót kiterítette.]". A céhmesterválasztás napján (Szent György nap után), a céhmestert mindnyájuknak haza kellett kísérni. Ha valaki elmaradt, egy forintra büntették. Amit ilyenkor az új céhmester ad, azt a kísérők "vegyék Jónéven". Amikor az ünnepségnek vége volt, a mesterek hazamentek házukba. Ha valaki ott akart maradni a céhmesternél, az már csak a saját pénzén mulathatott. "Adjonpénzt a borra." A szőlőkapáláskor a céhmesterek a munkában résztvevőknek tartoztak 2 forinttal és 2 tál étekkel. Aki a munka után még mulatni akart, az "sajátpénzére" mulathatott. Amikor az inasnak kitelt a tanuló ideje, akkor a céh pecsétjével megerősített levelet vett a céhtől egy tallérért. A váltómíves, vásármíves, szűrműves és szűcs legényeknek "bizonyos Atya Mesterek" volt. Az atyamester házához a legények minden vasárnap feljártak. A nála lévő "legények ládájába" ilyenkor ki-ki pénzt (dénárt) tett. A városba érkezett új legényeknek az atyamester szerzett szállást, és azoknak a mestereknek, akiknek nem volt legényük, bemutatta. Az új legénynek a legények ládájába 4 dénárt kellelt betennie. 41. Négyrendbeli legények = váltómíves, szőrmíves, vásári míves és szűcs legények.
