Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG
5. A szabók, szűcsök, szűrszabók Az /. Lipót király által a pásztói szűrszabók, szabók, szűcsök részére 1666. július 11-én adott privilégiumlevél 35 rendezettebb a csizmadiák és vargák levelénél, 36 amely mint már említettük a szécsényiekével azonos. Sokban hasonlít azonban ahhoz a privilégiumlevélhez, melyet a Gyöngyös városi szabó, szűrszabó és szűcs egyesült céhbeli mesterek 1637-ben kaptak III. Ferdinánd királytól és adtak tovább Szolnok város szabóinak, szűcseinek. 37 Az új mester beállásával kezdődik a szabályozó artikulusok sora. Az új mester 25 forintot tett le a céhnek. Amikor rátermettségét, alkalmasságát bebizonyította, további 5 forintot. A "mestersége megpróbáltatván az Czéh tagja lészen". Az új mester köteles volt az előbbi mestereket szólalni, őket tisztelni, megbecsülni, mind a városban, mind a városon kívül. Ha ezt nem tette, s ezt a városon kívül egy, a városon belül két tanú bizonyította, 10 forint volt a büntetése. Ha valaki mestertársa művét gyalázta, azért 10 forint volt a büntetés. Ugyanannyi, mint ha valaki más szolgáját, legényét magához csalta. Amikor a mesterek közül valaki megbetegedeti, ahhoz segítő mestert rendeltek. Nappalra egyet, éjszakára kettőt, hogy kívánsága szerint szolgálja, amiben szükséges. Ha nem mentek a kijelöltek, egy forint volt a büntetésük. Amikor az inas beszegődött urához, s nem töltötte ki a szegődött esztendőket és elhagyta urát, a céh eltilthatta attól a mestertől, akihez ment. Ha más városban próbált elhelyezkedni, mint ahol a "Czéh-tartó Mesterek laknak", utána írtak, s ott sem tarthatták meg a céh ellen, hanem a tanulót három évre fogadták. A szabó legény bére egy évre 5 forint volt. A szűrszabó legény vehetett magának saját pénzén 10 vég szűrposztót. Aki egy esztendőre szegődött urához, az gazdája kenyerén, (műhelyében és szerszámával) ötöt kimunkálhatott, ötöt pedig "karolva eladhatott". Aki heti béres "akár váltómíves, akár vásári míves, akár szőrmíves, annak tíz-tíz pénz volt a bére" s a foltozás is az övé volt. 38 A váltómíveseknek olyan volt a rendtartása, hogy ha a megrendelőről mértéket vett és az harmadnap érte ment, hogy máshoz vigye, már nem vihette el a mestertől. Ha valaki mégis elfogadta a más munkáját, azt 10 forintra büntették. A szűcslegény heti bére 32 dénár volt. Egy kántorra (negyedévre) kapott ezen felül 15 bőrt és két hétig gazdája kenyerén munkálkodhatott. Aki eladásra, pénzért dolgozott, az báránybőrért 10, róka és vadbőrért 12, farkasbőr csávázásaért 48 dénárt kapott. Ha a mester pénzért tanított inast, s nem céhbe szegődöttként, annak a tanítvány évi 16 forintot fizetett, akármilyen szakos volt is a négy mesterség közül. Az ilyen 35. Ez a privilégiumlevél nem azonos a szécsényi szabók, szűrszabók, szűcsök privilégiumlevelével, melyet Pálmány Béla közöl. PÁLMÁNY: 1982.1. sz. 36. HML XV-7/. LÉNÁRT: DIV ÉK XIII. 26. p.; LÉNÁRT: Gyöngyös, 263-267. p. 37. ELTE Könyvtár kézirattárából, illetve DIV Könyvtár 16.012.1. sz. 38. Váltóműves = aki a megrendelt munkát készíti. Vásári míves = aki eladásra, a vásárra készít munkát. Szőrmíves = szőrméből, szőrmével ellátott mívet készít.
