Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Lénárt Andor: PÁSZTÓ MEZŐVÁROS KÉZMŰVES (CÉHES) IPAROSAINAK TÖRTÉNETE 1872-IG
3. A pásztói céhek privilégiumlevelei A ránkmaradt pásztói privilégiumlevelek ismertetésével, egymás mellé állításával kísérelem meg a céhes kézműves mestereknek, legényeknek, inasoknak a szabályozott tennivalóikon, lehetőségeiken, kötelességeiken keresztül megrajzolni életüket. 25 Bár igaz, hogy az egymás mellé állított privilégiumlevelekben felületes elolvasás után azonos értelmű, sokszor azonos szövegűnek tűnő szabálypontok vannak. De minden levél tartalmaz mást is. Döntően mást, vagy másképpen ugyanazt. A korai privilégiumlevelek egyértelműen a mesterségre szabottak. Mindegyiknél más-más formát alkalmaznak. A mesterek mindig a korábban, a már hosszú időn át kialakult szokások szerint kérik az adományozást, az artikulusok megerősítését. Általában az azonos érintkezési pontoknál van kapcsolódás, egyezés: a vallási szokásoknál, a misehallgatások és az istentiszteletek rendjénél, a beteg társ ápolásával, halálával, a lelki üdvére való vigyázassál, a temetéssel összefüggő szertartásoknál. Igazi különbség a szakmai vonatkozásokban található, s ez az ami jellegzetessé teszi mindegyiküket. Az inas szegődtetése, a legény felszabadítása, a mesterré válás is mindben fellelhető. A felsőbbség kívánta és a kialakult szokások szerinti tennivalók mutatják az egyformaság látszatát. De ezeket a szabályokat mesterségre szabottan hajtatják végre. Ezért is érdemes végigondolni az egyes céhek rendelkezéseit, a pénzen, áldozatok árán megszerzett privilégiumlevelek artikulusait, melyeket a szabályokba belefoglalt büntetések fenyegető oltalma alatt betartattak. Szerkezetükben a 17. századtól a privilégiumlevél megfogalmazások szétszórtabbnak tűnnek. Ezeket majd Mária Terézia idejében fogják jólszerkesztetten össze. O a hozzá jóváhagyásra, megerősítésre benyújtott fogalmazványból a maga elgondolása szerint elhagy, tömörít, formál, s így teszi rendszeresebbé a szabálypontokat. A mesterek korlátlan uralmát az inasok, a legények javára megnyirbálja, a mindenért büntetés mértékét leszűkíti, a kontárok munkáját, szabad árulását a vásárokon engedélyezi. A királynő kötöttebb, összeszedettebb, s mégis elviselhetőbb, az élethez közelebb álló rendet fogalmaz meg a céh életén belül és hagy jóvá. 26 4. A csizmadiák és vargák A Heves Megyei Levéltár őrzi azt a negydrét ív papírra írt privilégiumlevél másolatot, melynek borítólapján ez a felirat áll: Coturnarium et Sutorum Pastoviensium. A borítólapon belüli lapok bevezetőjében, s tovább a magyar szövegben ugyanazok az artikulusok vannak, melyet a szécsényi csizmadiák és vargák {Varga László de Petrofalva, Varga Tamás de Szelovics, Varga Pál és István csizmadiák, Varga Balázs de Csalárs, Varga Mihály és Csizmadia István) kérésére Ghimesi Forgách Miklós gróftól, a királyi ítélőszék bírájától kaptak, s melyet 1617-ben Forgách Zsigmond országbíró 27 és 25. Pásztói plébánia iratai. Lásd jelen kötetben Soós Imre tanulmányának 3. fejezetét, az "Oltárok karbantartása céhek által" c. részt. 26. ELTE Könyvtárának kézirattára. 27. Kassai főkapitány.
