Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)
Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG
A plébánost a népművelő szerep betöltésére egyrészt a papképzés során nyert tanulmányai, másrészt munkahelyén a folyamatos önművelés, a plébánia könyvtárának fejlesztése és használata tette alkalmassá. Az 1666-ban megnyitott kassai Kisdy-féle szemináriumon kívül Telekessy püspök 1700-ban Egerben hozott létre egy papnevelő intézetet. Előbbit Barkóczy 1760-ban az egri szemináriumhoz csatolta. Egerben eleinte, míg nagy volt a paphiány, csak egy teológiai tanár működött, aki az erkölcstan és gyakorlati lelkipásztorkodás köréből adta elő a legszükségesebb tudnivalókat és a képzés is csak egy évig tartott. Alaposabb tanításra ekkor még nem lehetett hosszabb időt fordítani. 1719-től viszont már kettő, 1740 után pedig három tanár tanított, s a tanfolyam is ekkor már három, sőt 1754-től négy évig tartott. A papnövendékek itt természetesen főleg a hittudomány és lelkipásztorkodás tudnivalóival ismerkedtek, de amióta Barkóczy püspök 1755-ben az egri püspöki iskolában bevezette a bölcsészeti kurzust, itt a papjelöltek a teológia megkezdése előtt két éven át olyan világi tárgyú előadásokat is hallgattak, mint a matézis, a mértan, a polgári építészet, a földmérés, majd 1762-től Eszterházy püspök kezdeményezésére a csillagászat. E tantárgyak hallgatása során a leendő plébános a világi tárgyú ismeretek köréből is megszerezhetett bizonyos mértékű tájékozottságot, közülük például többen jónevű földmérőként működtek munkahelyükön és a szomszédos falvakban. Még színvonalasabb képzést nyertek azok a tehetséges papnövendékek, akiket főpásztoruk Rómában, Bécsben, Nagyszombatban képeztetett ki. A pásztói plébánia könyvtárában az 1746. évi egyházlátogatás során még csak 9 kötet könyv találtatott, köztük két szertartáskönyv, evangéliumos könyv, latin biblia, Busenbaumtól az 1656-ban kiadott erkölcstan, a Landovics-féle Novus succursus - új segítség - című prédikációs gyűjtemény 1696-ból, további két prédikációs kiadvány, és pedig Fabri Opus tripartituma és Becanus Manuale-ja, (hitvitázó kézikönyve), Pázmány Kalauza. Nagy értéket képviselt a plébánia könyvtárában Temesvári Pelbártnak 1505-ben "typo gotico" - gót betűvel nyomtatott - prédikációskönyve, a Sermones Pomerii de tempore és Sermones dominicales de Sanctis című kétkötetes kiadványa, melyet egyszerűen Pomerius - gyümölcsös kosár - néven szoktak emlegetni, továbbá Lactantius műveinek 1521. évi kiadása és egyéb 16-17. századi könyvritkaságok. Úgy látszik, ezek a könyvek az 1500-as évek eleje óta vagy helyben, vagy menedékhelyen átvészelték a török hódoltsággal, pusztulással járó megpróbáltatásokat. 1766-ig 132-re emelkedett a plébániai könyvtár állománya. 1755-től kezdve működésbe lépett Egerben a Barkóczy által alapított püspöki könyvnyomda. Ennek az volt a fő feladata, hogy az egyházmegye papjait és képzettebb híveit ellássa a működésükhöz szükséges hittudományi és jogi tárgyú könyvekkel. 1816-ban 186, 1851ben 403 kötetet tett ki a pásztói plébánia könyvállománya. 20 kötetet Fuchs érsek adományozott. Temesvári Pomeriusát a plébános 1852-ben beküldte Egerbe az egyházmegyei könyvtárba, elnyűtt volta, régisége és betűinek ritkasága miatt. 79 A 19. század elején a pásztói plébánia könyveit kilenc szak szerint csoportosították. Ezek között természetesen továbbra is a hittudományi, az erkölcstani, aszkétikus és prédikációs tárgykörök képezték a mennyiségben is legszélesebb érdeklődési területet, 79. EFL. Parochialia Pásztó 9/1852. sz.
