Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)

Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG

Méltóságos Fejedelmünk és Kegyelmes Urunk, felsővadászi Rákóczi Ferencz Urunk eő Fejedelemsége alázatos supplicationkra [esedezésünkre] méltóztatta oly kegyelmesen magát resolválni [úgy dönteni], hogy annak üdéjében az Nemes Ország Gyűlésen urgeállyuk [sürgessük] privilégiumunknak igazságát és onnan is várjuk resolutioját".

65 Reményeik nem váltak valóra: Rákóczi a földesurak birtokbahelyezésére adott utasítást. Ám amikor a kuruc vármegye tisztjei a beiktatás elvégzésére a helyszínen megjelentek, ''azon Pásztói lakosok a város kapuit bezárták, fejedelmi méltóságunk praejudiciumára [sérelmére] botokkal, villákkal s egyéb hatalomra való eszközökkel feltámadván, determinationkat effectusban venni [rendeletünket végrehajtani] nem engedték". 1704 utolsó napjaiban "Nagyszombatnál lévén azkurucz tábor, ottan VayAdám Pásztó várossá követtyeit megaretálván [fogságra vetvén], subjugálta azon várost és földesuraknak resignálta [földesuraiknak alávetette és nekik átadta]". A pásztóiak ebbeli sérelmüket Vay Ádámnak, Rákóczi udvari főmarsalljának tulajdonították: "Egyedül Vay Ádám volt romlásoknak oka, mivel Ő is bizonyos részt némely atyafia számárapraetendált [igényelt]". Rákóczi 1705. január 4-én, pár nappal a nagyszombati csatavesztés után a Léva melletti táborából arra utasította Heves vármegye tisztjeit, hogy a pásztóiakat "a határos helységek némely lakosai jelenlétekben a régi mód szerint a földesurak birodalma alá vessék"

66 A rendelkezést Heves vármegye kuruc alispánja, Országh Pál most már végrehajtotta.

67 "Maga az fatens [tanú] is jelen volt, midőn nemes vármegye tisztei violenter [erőszakkal] rajta menvén az városon, minden hasznát elfoglalták s Földes Uraknak resignálták [átadták]. Ekkor vésztődön el a város szabadsága, Vay Ádám ellenek felgerjedett haragja miatt".

68 1705 tavaszától a szabadságharc befejezéséig, 1711-ig Pásztó város polgárai többé már nem szabad királyi városként, hanem ismét magánföldesuraknak alávetett, nekik adózó jobbágyokként éltek. Miután a császári zsoldban álló dunai rácok Pest környékétől a Zagyváig a labancok oldalára hódoltatták a falvakat és egészen Hatvanig-Pásztóig kijárva raboltak, fosztogattak, marhákat hajtottak, azért a kurucpárti Heves vármegye nemesi felkelést támasztott a pesti rácok ellen, a lakosság pedig önvédelmi csoportokat szervezett. A nagyobb helyeken, például Hatvanban, Pásztón ármásoknak nevezett fegyveres belrendőrök őrködtek a polgárok vagyonán, üldözték, elfogták a tolvajokat, rablókat, ezért jutalomként megkapták az általuk visszaszerzett holmi egy részét. Az ármások vagyontalan, szegény zsellérek, vezetőjük, az ármaskapitány pedig rendszerint kisnemes volt. Hatvan megszállása után Rákóczi azonnal kinevezett ide egy tolvajkergető ármáskapitányt.

69 Hasonló szerepet tölthetett be 1704 és 1711 között Pásztón Horváth István kuruc kapitány is. A későbbi tanúvallomások szerint "a városon kivid Szentlélek tiszteletére épített templom azelőtt puszta kőfal volt, néha Ur házának, néha Szentlélek templomának nevezték. Maga a fatens Horváth István kapitánynak Rákóczi kuruc világ[á]ban katonája lévén, annak parancsolattyábul a templomnak falát felépítették s az isteni szolgálat is az 65. HML. Egri káptalan hiteleshelyi levéltára. Prot. AL. Nro 293. 66. NML. Pásztó v. ir. 4. sz. jegyz. ir. 19. 67. SZEDERKÉNYI: IV. 141. p. 68. NML. Pásztó v. ir. Privil. 1716. március 12-iki tanúvallomás. 69. SZEPESSCHÜTZ Béla: Hatvan története. Budapest, 1940.19. p. - SZEDERKÉNYI: IV. 113. p.