Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)

Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG

A plébánia ellátása paphiány idején. A plébánosok működése Mohács időszakától a 17. század közepéig hézagos volt. Ennek oka vagy az lehet, hogy az eddig előkerült kevés forrás nem szól az esetleg működő plébánosokról, vagy az, hogy a pásztói egyházközség nem kapott mindig vezetőt. A középkori papképzés és papi utánpótlás fogyatékosságai, a reformáció, meg a török részéről elkövetett akadályoztatások folytán a 16. század közepén súlyos paphiány állott elő az országban. 1548-ban az országgyűlés rendéi azon panaszkodtak, hogy katolikus pap alig akad, a meglévők tanulatlanok, legtöbbször kézművesek, akiket földesuruk felszentelés nélkül, önkényesen állít be a lelkipásztori teendők elvégzésére.

40 Az 1563. évi tridenti zsinat elrendelte ugyan, hogy minden megyéspüspök köteles papnevelő intézetet felállítani, de az egri egyházmegye papnöveldéjét, a kassai Kisdy-szemináriumot csak száz évvel később, 1665-ben tudták megnyitni, s addig csak a római német-magyar kollégiumból, 1631-től a bécsi Pázmáneumból, továbbá 1649-től a vörösruhás kispapok nagyszombati egyetemes szemináriumából várhatott évente legfeljebb 8-10 képzett papot az akkor még 13 vármegyére, a Zagyvától a lengyel határokig terjedő, óriási kiterjedésű egri egyházmegye. Pásztón és másutt gyakran hangzott el a panasz, miszerint "igen lelkipásztor nélkül" vannak. Pedig Pásztó mint népes mezőváros és egyházközség joggal tarthatott volna igényt szemináriumban kiképzett lelkipásztorra. Ennek ellenére még a 16-17. században is akadt itt több olyan plébános, aki papi utánpótlásnak középkori utvonalát követve, elődje mellett segédkezve, csupán gyakorlat útján sajátította el a plébánosi teendőket, majd a Kassán székelő püspökhöz utazott plébánosi vizsga letétele és felszentelés céljából. A fenti névsorban említett Pásztohy György 1667 áprilisában Kassán letette a plébánosi vizsgát, engedelmességet fogadott a püspöknek, mire bevezettetett a pásztói anyaegyházba és a leányegyházként hozzátartozó Hasznos községbe plébánosnak. Tudtunkkal nincs kapcsolata az 1590-es években élt hasonnevű földbirtokosnak, Pásztóy Gergelynek családjával, de nevéből következtetve, helybeli származású lehetett. Valószínűleg idevaló jobbágycsalád gyermeke volt a csupán nevéről ismert és a 17. század 60-as 70-es évében szolgáló Varga György is.

41 Azokban az években, amikor egy egyházközség nem kapott sem papnöveldében kiképzett, sem pedig falun betanított lelkipásztort, akkor vagy a szomszédos plébánia lelkésze látta el a teendőket, vagy pedig meg kellett elégedni a licenciátussal, vagyis papi rendet nem nyert, de legalább olvasni tudó világi férfival, aki a püspöktől, esperestől felhatalmazást, licenciát nyert arra, hogy felszentelt pap hiányában, mint a világi apostolkodás eszköze, a népet a vallás elemeire oktassa, kereszteljen, temessen, körmenetet vezessen, házasságkötésnél közreműködjék, az elrendelt imádságokat, szentírási szövegrészeket, a hozzájuk fűzött nyomtatott prédikációkat - postillákat felolvassa. Rendszerint ők maguk harangoztak, a halottasházban éjjeli gyászéneklést tartottak, megáldották a menyasszonyt, avatták a szülőnőt, gyászbeszédet tartottak a sírnál. A prédikálást néhol tiltották, másutt megengedték nekik, az utóbbi esetben betanult, kész prédikációt mondtak el. De a papi rendhez, felszenteléshez kötött 40.1548: 10-12. tc. 41. EFL. AV. 1731., 1727. szám