Soós Imre; Lénárt Andor: Képek a pásztói egyházközösség és művelődés történetéből 1848-ig; Pásztó mezőváros kézműves (céhes) iparosainak története 1872-ig - Tanulmányok Pásztó történetéből 1. (Salgótarján, 1991)

Soós Imre: KÉPEK A PÁSZTÓI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS MŰVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL 1848-IG

1682 szeptemberében, miközben a Fülek ostromára készülő Thököly kurucai és Ibrahim budai pasa török segélyhada Pásztót megszállva tartotta, a béketárgyalás végett előbb Fülekre, majd Konstantinápolyba utazó császári követek Pásztót, ezt a "veszedelmes helyet" is útba ejtették. Zolnay plébános ekkor a császári követek elé ment, lakására invitálta őket, biztonságos szállást adott nekik, egy héten keresztül saját költségén tartotta, majd útravalóval is ellátta őket. Ezután következett be "a pusztulás"

33 Zolnaynak Pásztón laktában szoros ismeretség és szívélyes viszony jött létre Kada István kommendátorral, aki erdélyi püspökké való kineveztetése folytán 1690-ben Zolnaynak ajánlotta fel a kommendátorságot, de Zolnay egy ideig még húzódozott, mondván: "szamár nem illet bársony nyerget".

34 Ekkor már Nagyzellőn volt plébános, (valószínűleg az 1686. évi pusztuláskor ment át ide). Amikor azután Kada püspök lemondott a kommendátorságról, Lipót király 1690-ben Zolnaynak adományozta a pásztói apáti javadalmat, egyben megbízta őt a világiak által elfoglalt apátsági birtokok visszaszerzésével. 1691-ben Kada püspök a király utasítására felavatta őt pásztói apáttá, majd 1692-ben beiktatták az idegen kézen levő apátsági javak és a rommá lett kolostor birtokába, ami ellen az érintett használók tiltakoztak, ennek folytán Zolnay e javak birtokába ténylegesen nem léphetett. A beiktatáson jelen volt Nagy András akkori pásztói plébános is.

35 Zolnaynak "Pásztora jövetele előtt jóidéig legkisebb apáti részjószág nem volt. Egész haláláig plébános-papi szokásban vett, pár-embertül [házaspártól] való fizetés [párbér], 12 kila vetés, halott-temetésért és keresztelésért való fizetés, Monostor malmában való szombati vám, adó bor, széna s más olyan conventiobéli jövedelmek. Ollyas szin alatt, hogy azon jók Szent Lőrinc [plébánia-] temploma részére leendenek, lassankint módgyával foglalgatni kezdte a puszta és pást földeket. De az földes urak, gazdák és városbeli lakosok ellenállván, semmit sem tehetett... Bizonyos németeket is hozott Budáról, akik az mezőben jártak és az dézmát kénszeritve vették meg az szegénységen. Emberei éjszakának üdéin szekerekkel elmenvén, az Pokolfánál az közönséges uraság [közbirtokosság] részére öszverakott dézmakazalból titkon az búzát elvitték ... Mindazon jószágokat, melyeket Szent Lőrincz temploma részire el foglalt, mind a Tarka Barátoknak [cisztercita rendnek] akarta adni".

36 Az egykor valóban apátsági birtokoknak ilyen "foglalgatása" miatt Zolnay rövidesen összeütközésbe került a Fáy és a többi közbirtokos családdal, ezek erőszakos birtokfoglalás, hatalmaskodás vádjával illették. A következőkben tehát békés úton szerette volna visszaváltani a birtokrészeket, de pénze nem volt, "ezekért már bizonyos summa pénzt is felvett" kölcsön gyanánt, adósságokba keveredett. Majd a morvaországi wellehradi cisztercita kolostor házfőnökéhez fordult pénzbeli támogatásért, ennek szerzeteseit akarta a pásztói romos kolostor használatába juttatni. 1698-ban közölte a wellehradi apáttal, hogy belép a rend ottani konventjébe. Kasparek wellehradi apát tehát felvette őt a noviciusok közé, miután a noviciátust (a próbaidőt) 33. BÉKEFI: III. 15. p. 34. BÉKEFI: I. 91-101. p. 35. BÉKEFI: I. 103-121. p. - Pásztói plébánia 1748. évi irata. 36. EFL. AV. 1729. szám