Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

CSALÁDI STRATÉGIÁK, FELBOMLÓ KÖTELÉKEK - Kenyeres Isván: A Pelényiek. Egy nógrádi jogtudó-hivatalnok család a 15-16. században

róban szükséges kijelentenünk, hogy az alábbiakban nem családtörténetről lesz szó, legalábbis nem geneológiai értelemben. Ezt a források nem is nagyon teszik lehetővé, ugyanis az alábbiakban bemutatandó Pelényiek, helyesebben Pelényi családnevű személyek közötti rokonsági kapcsolat fokát, mibenlétét az esetek többségében nehezen lehetne konkrétan meghatározni. Az biztosnak tűnik ugyanakkor, hogy egy családról, helyesebben Fügedi Erik szavával élve klánról van szó

3 (mi az egyszerűség kedvéért a továbbiakban családként említjük). Nehéz is lehetne ezt másként értelmezni, a 15. században erre adataink is vannak, míg a főként 16. század közepi esetek pedig önmagukban is beszédesek: a Pelényiek ekkor ugyanis „tömegesen" tűnnek fel az egri végvárban, mindvégig egymást támogatva, és „egymás közt cserélgetve" a különböző pozíciókat. Nem tudjuk, hogy milyen rokonsági kapcsolat volt köztük, de hogy rokonok, méghozzá közeli rokonok voltak, az biztosnak tűnik. De ne szaladjunk ennyire előre. A másik jellemző vonása a családnak inkább rendhagyó: a család egyes tagjai ugyanis már a 14. század végétől kimutatható érdeklődés nyomán a 15. század második felétől a világi jogtudó értelmiség szűk csoportjához tartoztak, méghozzá a szakirodalomban főként Kubinyi András által vizsgált, lényegében véve hivatásos ügyvédekéhez.

4 Kubinyi a kis- és középnemesi rétegből verbuválódó „ügyvédi dinasztiák" között említi éppen a vizsgálatunk tárgyát képező Pelényieket.

5 Esetük tehát nem egyedi, érdekessége viszont éppen az, hogy az a családi stratégia-minta, miszerint világi értelmiségi pálya jelenti a kisnemesi rétegből való kitörés lehetőségét, a Mohács után időszakban is kimutatható, igaz más formában.

6 Ebben az időszakban ugyanis a család tagjai már nem az ügyvédi hivatást választották, hanem a gyökeresen megváltozott viszonyokhoz igazodva a kamarai-uradalmi igazgatásban kerestéktalálták meg boldogulásukat, lettek kamarai és uradalmi tisztviselők, tehát a kező módon írta le a nevét: „Valentinus Peleny comitatus Newgradiensis etc." MOL E 411552. No. 64. A fenti adatok alapján úgy tűnik, hogy a család tagjai a 15. században jobbára valószínűleg a Pelényi, míg a 16. század közepétől a Pelinyi névalakot használhatták. 3 FÜGEDI 1992. 21-40. p. 4 A középkori jogtudó értelmiségre alapvető: BÓNIS1971. passim. A középkori ügyvédségre, ezen belül a Jagelló-kori ügyvédség tipológiájára összefoglalóan ld.: KUBINYI 1988. 7-21. p., különösen 9-11. p.; KUBINYI 1984/1. 186-208. p. különösen: 190-198. p.; Ld. még: KUBINYI 1968. különösen 221-223. p.; Jogtörténeti megközelítésből ld. ZLINSZKY 1974. Különösen: 13-29. p. 5 Igaz az általunk említettek közül csupán Pelényi Pált, majd annak fiát Balázst és Pelényi Mihályt említi. KUBINYI 1984/1.194. p. 6 Egy, a Pelényiekéhez hasonló esettanulmányra ld. DRASKÓCZY 1984.; A kora újkori ügyvédségre és egy konkrét életútra ld. DOMINKOVITS 2002.