Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Szirácsik Éva: Nógrád vármegye 1704-ben győztes gyalogságának emlékezete

nem hajtotta végre, ami miatt a fejedelem újból meghagyta, hogy a szökevényeket küldjék vissza a táboraikba.

49 A parancs végrehajtása érdekében minden falu és város határában állíttassanak akasztófákat, amire a tisztek minden kegyelem nélkül nem csupán az elszökött katonákat, hanem a települések bíráit is akasztassák fel, ha nem engedelmeskednek a kiadott parancsnak. Az április 15-én tartott nemesi közgyűlésen mindezt megjegyzés nélkül hirdettek ki, ám a parancs végrehajtása nem lehetett teljes, hiszen Bercsényi Miklós még május 19-én is a szökött katonák visszaküldéséről rendelkezett.

50 Az április 15-ei közgyűlésen tudatták, hogy a vármegye zászlója alatt alig harmincan maradtak a táborban. A fejedelem megrovásának elkerülése és a korábbi parancsok nem teljesítése miatt a következőkről rendelkeztek. Megbízták a szolgabírókat a táborba nem vonult nemesség és a Soltról, illetve Érsekújvárról elszökött gyalogosok összegyűjtésével, az ellenállók Gács várába szállításával. A táborba vonulás előtt, április 18-án a Losonci és a Füleki járásból Losoncra, a Szécsényi és a Kékkői járásokból Szécsénybe kellett a katonákat irányítaniuk. Az intézkedésekről a fejedelmet, Vay Ádám udvari főkapitányt és Bercsényi Miklós generálist is értesítették. Ugyanezen a közgyűlésen Tolvay Ferencet Nógrád vármegye gyalogságának a kapitányát felmentették tisztségéből a tisztségviselése során tapasztalt különféle nehézségek és késlekedése miatt, helyére Gyürky Ferencet nevezték ki kérésére és szolgálataira való tekintettel.

51 A korábban Tolvay Ferenc irányítása alatt álló katonaság elszökéséről, továbbra is rossz ellátásáról számolt be az új kapitány. Gyürky Ferenc leveleinek hatására a vármegye a június 23-ai nemesi közgyűlésen ígéretet tett a hiányosságok felszámolására, de még december táján sem volt teljesen megoldva a hajdúk ellátása, panaszaikból ítélve.

52 A leváltott Tolvay Ferenc 1704. május 14-én már úgy tudta a dunaordasi táborban, hogy a fizetése egy részét, vagyis 18 forintot Kajali Pál már átadott Tolvay feleségének, de további 48 forint kifizetését kérte, s megköszönte, hogy megadták a hajdúknak adott 20 tallérját is. Kérésének nagyobb nyomatékot adandó, beszámolt arról, hogy ebéd előtt Pakson találkozott a fejedelemmel és Széchényi Pál kalocsai érsekkel.

53 Losoncon, 1705. január 8án kelt levelében Tolvay újból kérte féléves fizetését, vagy pedig tartozásá49 NML XIV-3. C-5/5.148-149. p. 50 NML IV. l/a. 10. köt. 120. p.; NML XIV. 3. 7. d. I. köt. 183-184. p. sí NML IV. l/a. 10.120-121. p. 52 NML XIV. 3. 7. d. I. köt. 190-191. p.; NML IV. l/a. 10. köt. 143. p.; NML IV. 1. b. 6. 3. p.; NML XIV-3. C-5/5.178-179. p. 53 NML XIV-3. C-5/5.180-181. p.