Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Szirácsik Éva: Nógrád vármegye 1704-ben győztes gyalogságának emlékezete

akinek a szökevények táborba küldéséről rendelkező kiáltványát a fejedelem utasításával egy időben tárgyalták.

32 Tolvay Zsámbokról levelet küldött Nógrád vármegyének 1704. március elején arról, hogy bár „igen szép négy zászló allya gyalogsággal megyek", de várja, hogy valamennyi hajdút elküldjék, mert „fele sincs az régi hajdúnak itt, az marha nyereségeket öszve ha nem szedeti az nemes vármegye", s fel nem osztja közöttük, akkor „rosz következik belőle".

33 Nógrád vármegye 1704. március 6-án tartott közgyűlésén Tolvay Ferenc levelére nem válaszoltak, és nem intézkedtek a felvetett ügyben.

34 1704. március 8-án újjabb levelet írt Kőrösről, ahol újabb mustrát hajtottak végre. Panaszt tett amiatt, hogy „ minemű készületlenséggel bocsáttaték" Nógrád vármegye gyalogsága „mind némely szolgabírák uraimék restségek, mint paraszt tisztek" hibájából, hiszen a gyalogosok „felessen egy pénzel sem indultak, sokan minden töltés nélkül, sőt félig mezítelen lábbal". Kérte, hogy a vármegye a hiányosságokat pótoltassa a vitézeket küldő falvakkal, máskülönben magasabb fórumhoz fordul segítségért, ületve elrettentés miatt a felelősöket büntessék meg. 1704. március 8-án mindenesetre csak egy hadnagyot, egy strázsamestert, két zászlótartót, egy tizedest és 66 közlegényt írtak össze. A pataki Diosi Ferenc hadnagy volt ekkor, az ugyancsak pataki Tury István strázsamester, míg Pank György zászlótartó. A tisztekhez hasonlóan a 7 tizedre osztott gyalogság névanyaga teljesen eltért a Némedinél győzőkétől. A hiányosságok pótlása végett felmérték a katonák fegyverzetét is. A gyalogosoknak főként puskájuk, baltájuk és kardjuk volt, ritkábban pedig csákányuk és lándzsájuk.

35 Nógrád vármegye 1704. március 29-ei nemesi közgyűlése újabb levelet kapott a Kőrösön tartózkodó Tolvaytól: „jól lehet egy holnaptól fogva való sok rendbeli levelemre senkitül egy vakaritás választ sem vöttem:/ Az elmúlt péntekre viradóra elszökének az hajdúk közül" 13 gyalogos, szombat este további 17 hajdú. A katonák ellátását a vármegye nem biztosította, ezért „kezem alatt valókra legalább 25 tallérig tulajdon magamé ment immár ki reájuk, azon kívül a mit kölcsönöztem, és vissza várnék, ha lenne". Mivel a vármegyétől hiába kérte a szökevények megbüntetését, ezért tudatta, egy héten belül írni fog a fejedelemnek és a Haditanácsnak

36 Ugyanez a közgyűlés a keserű és kétségbeesett Tolvay március 25-én kelt levelét is elolvasta, amelyben a vármegyét hibáztatta a szökések miatt. 32 NML XIV-3. C-5/5.133-134., 136. p.; NML XIV. 3. 7. d. I. köt. 176-177. p.; NML IV. l/a. 10. köt. 120. p. 33 NML XIV. 3. 7. d. I. köt. 113. p. 34 NML IV. l/a. 10. köt. 87-88. p. 35 NML XIV. 3. 7. d. I. köt. 115-118. p. 36 NML XIV. 3. 7. d. I. köt. 92. p.