Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Papp Imre: A királyi hatalom és a parlamentek Franciaországban a 18. században

lönleges ülése a király jelenlétében. A király a parlament termébe lépve megemelte a kalapját, a parlament tagjai pedig letérdepeltek, s csak a kancellár intésére álltak fel. A király ez után felült a trónjára és szólt a kancellárnak, hogy közölje az akaratát (a beiktatási utasítást) a taláros testülettel. A parlament első elnöke általában teljesítette a király parancsát, vagyis beiktatta a törvényt. A „lit de justice" tehát biztosította a királyi akarat érvényesülését, mivel király nélkül nem létezhetett parlament. A parlamentnek azonban joga volt megjegyzést fűzni a törvényhez, mely szerint a beiktatás kizárólag a király akaratából történt. A18. században ezt a jogszerűnek elfogadott eljárást azonban mindkét fél többször is megszegte.

38 1715 után a király és a parlamentek közötti konfliktusok nagy részét a janzenistákkal szembeni politika és az adó- és pénzügyek váltották ki. 17151750 között a párizsi parlament harminchét alkalommal emelt óvást. 17181720 között az Unigenitus bulla és Law pénzügyi rendszerének elutasítása miatt került szembe a párizsi parlament a királyi politikával. A janzenizmust eretneknek nyilvánító, híveit az egyházból kizáró 1713-as Unigenitus bullát a parlament csak kényszerből jegyezte be XIV. Lajos alatt. Most ismét terítékre került a bulla, mert XI. Kelemen pápa ismételten megerősítette. A parlament véleménye szerint a pápai bullák csak akkor érvényesek, ha a gallikán zsinat elfogadta azokat. A parlamentben kevés janzenista volt, viszont a parlament gallikánabb volt az egyháznál és a királynál is. A vita odáig fajult, hogy a parlament felfüggesztette a bíráskodást, mire a király (a régens) rövid időre száműzte a parlamentet, a hangadókat pedig börtönbe zárta.

39 A valláspolitika ügyében az ellentétek 1730-ban ismét kiéleződtek, mert a párizsi és több vidéki parlament elutasította az Unigenitus bulla egyházi értelmezését. Fleury bíboros, XV. Lajos első minisztere elrendelte, hogy a bullát nemcsak az egyházban, hanem az egész királyságban be kell tartani, vagyis világi törvénynek tekintette. Átmenetileg sikerült a parlament vezető egyéniségeit megnyerni, de 1732-ben újra tiltakozott a parlament, s még a bíráskodását is szüneteltette, aminek száműzetés lett a vége. A parlament csak ezután volt hajlandó bejegyezni a királyi rendelkezést.

40 Az Unigenitus bulla ellen még az 1750-es évek elején is fellépett a párizsi parlament. Okot az adott rá, hogy az egyház megtagadta a szentségeket a janzenistáktól. Ez ellen a parlament tiltakozott, viszont a Magastanács (legfontosabb döntést hozó királyi tanács) az egyház mellé állt. Erre a parlament határozatban ítélte el az egyházi döntést, a Magastanács viszont a parlamenti határozatot ítélte el. A parlament most is a bíráskodás felfüggesztésével válaszolt, a ki38 FORD 1965. 81-82. p. 39 EGRET 1970. 23-25. p. 40 ANTOINE 1992. 45. p.