Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Papp Imre: A királyi hatalom és a parlamentek Franciaországban a 18. században

vatalba lépő közrendűek és új nemesek (négy generációnál újabb a nemesi címük) aránya. A parlamentek 1774-1789 között 680 új tagot kooptáltak, amelynek 49,7 %-a született nemes volt.

17 A rennes-i (Bretagne) és a nancy-i (Lotaringia) parlamentnek már csak nemes tagja volt. A breton parlament nemeseinek 66,11 %-a középkori eredetű volt, ezért a parlament igen nagy tekintélynek örvendett, s a breton arisztokrácia fellegvárának számított.

18 Az egyik parlamenti tanácsos, Desnos des Fossés a 18. század közepén a breton parlament tagjait a „talár máltai lovagjainak" nevezte.

19 A párizsi parlamentben 1715-1771 között 590 család viselt hivatalt, amelyből 512 (86,78 %) volt nemes, s kétharmada született nemesnek számított.

20 1774-1789 között a párizsi parlamentbe bekerült 116 tagból 61 (52,59 %) tartozott a születési nemességhez. Amikor 1790-ben a forradalom feloszlatta a párizsi parlamentet, tagjainak 11 %-a volt közrendű eredetű. A besançoni (Franche-Comté), a grenoble-i (Dauphiné) és az aix-i (Provence) parlamentbe is alig kerültek be közrendűek a 18. században. Országosan a tizenhat parlamentbe és parlamenti jogú legfelsőbb királyi bíróságba 1774-1789 között 680 új elnök, tanácsos, ügyész és ügyvéd került. Közülük csak 19 % volt közrendű, viszont 50 % a születési nemességhez tartozott.

21 A parlamenti arisztokrácia tehát a 18. század folyamán többnyire előkelő származásúvá vált, amelyhez birtokai után nemesi rangok (báró, algróf, gróf, őrgróf) és jelentős vagyonok párosultak. A parlamenti arisztokrácia társadalmi súlyát, tekintélyét, befolyását közhatalmi funkciója, s annak társadalmi láttatása adta, vagyis maga a parlamenti tevékenysége. A parlament neve a király által a középkorban összehívott „megbeszélésből", parlamentumból származik. A monarchia tradíciói szerint a legfőbb igazságosztó a király volt, aki azonban ezt a funkcióját nem végezhette mindig személyesen. Jogkörét III. Fülöp az 1278-ban létrehozott párizsi parlamentre bízta, amelynek működését IV. Fülöp 1291-es és 1302-es rendelete véglegesen szentesítette. A királyság lélekszámának és területének a gyarapodásával a francia királyok a jelentősebb tartományokban is állítottak fel parlamenteket. A 18. század közepére tizenkét vidéki parlament (toulouse-i, grenoble-i, bordeaux-i, dijoni, roueni, aix-i, rennes-i, pau-i, metz-i, besançoni, douai-i, nancyi) tevékenykedett. Parlamenti jogkörrel rendelkezett még négy legfelsőbb királyi bíróság (négy újonnan szerzett tartományban): az arras-i, a colmari, a perpignani és a bastiai. Ezen kívül szakosodott legfelsőbb 17 BIEN 1974. 514. p. 18 MEYER 1966. 937. p. 19 EGRET 1952.11. p. 20 BLUCHE 1960. 93-94. p. 21 EGRET 1952.6. p.; FÉLIX 1990.36. p.