Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

ISMERT IRATTÍPUS - FÖLTÁRULÓ TARTALOM - Szegőfi Anna: Egy tanulmány margójára (A cégbírósági iratok forrásértékéről)

emlegetett Stojanovits Benő nem volt igazgatósági tag, így az aláírására sem volt szükség.

10 A „20 koronás" ügy kapcsán az eddigiekben a Szövetkezet ügyvitelének hiányosságairól kaptuk példát; a történet további része viszont a hivatali ügymenet fogyatékosságairól, illetve fölösleges bürokráciájáról tanúskodik. A cégbíróság az addigra már tetemes méretű aktát 1914. március 13-án küldte meg a Budapesti Királyi ítélőtáblának.

11 Az ítélőtábla a mennyiség ellenére nem találta az aktában szereplő bizonyítékokat elegendőnek és 1914. május 27-én - az egész aktát fizikai valóságában - visszaküldte a cégbírósághoz. 12 A hiánypótlást 4 pontban foglalták össze: elsőként igazolja a cégbíróság, hogy tértivevénnyel küldte meg a végzést az ügyészségnek, ha ezt nem tudja igazolni, az elküldést meg kell ismételni; másodszor Dr. Martos Ferenc - aki a saját nevében is beadta a közös folyamodványt - bizonyítottan 1914. január 21-én kapta meg a végzést, milyen indokkal fogadták el tőle a 8 napon túl beadott kérvényt; harmadikként csatolni kérik az ítélőtáblához utaló végzésnek az „előadmányi ívét", és valamennyi érintett kézbesítési tértivevényét, valamint a Szövetkezet késedelmesen beadott teljes dokumentációját (jegyzőkönyvet, mérleget, kísérőlevelet stb.); a negyedik feladat, hogy készítsenek jelentést Stojanovits Benő igazgatósági tagságáról. A cégbíróság megkezdte a hiánypótlás ügyintézését, ha nem is „haladéktalanul" ahogy azt az ítélőtábla kérte. Elsőként 2924. június 19-én vétívvel elküldték az elmarasztaló végzést az ügyészségnek, miután a korábbi elküldésről nem találtak bizonyítékot. Nyomatékul az ügy előadója a kiadónak szóló utasításában kétszer húzta alá a „vétívvel" szót. A hiánypótlás lassan gyűlt össze, 2924. szeptember 7-én az ítélőtábla újabb felszólítást küldött az iratok megküldése érdekében, a határidő ezúttal is „haladéktalanul". Végül 1924. szeptember 30-i keltezéssel született meg a jelentés fogalmazványa, amelyet az ítélőtábla kezelőirodáján 2924. október 22-én érkeztettek, természetesen az ismételten - tértivevénnyel - visszaküldött iratokkal együtt. A jelentésből megtudjuk, hogy az első pontot újbóli elküldéssel teljesítették; ami a második pontot illeti, „elnézésből" fogadták be dr. Martos Ferenc egyéni beadványát; a harmadik pontot teljesítették: a külzeten megtalálható az irattárnoknak szóló utasítás az iratok kiemeléséről; ami a negyedik pontot illeti, megállapították, hogy Stojanovits Benő sem igazgatósági tagként, sem cégjegy10 Stojanovits Benő több hónapos eltűnéséről az 1912. évi dokumentumok késedelmes benyújtása miatt írt igazoló jelentésben olvashatunk. A párhuzamosan folyó elmarasztalások miatt a jogtanácsos feltehetően „másolt" a korábbi fogalmazványából, így kerülhetett sor a fatális tévedésre. 11

A továbbküldésre vonatkozó végzés cégbírósági iktatószáma 35.222/1914. 12 Az ítélőtábla levelének iktatószáma: 1619/1914.V.