Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

ISMERT IRATTÍPUS - FÖLTÁRULÓ TARTALOM - Szegőfi Anna: Egy tanulmány margójára (A cégbírósági iratok forrásértékéről)

EGY TANULMÁNY MARGÓJÁRA (A cégbírósági iratok forrásértékéről) A gyakorló levéltárosok közül nem mindenkinek adatik meg, hogy cégbírósági iratokkal találkozzon. Akik már régóta ismerik ennek az iratcsoportnak a forrásértékét, tudják, hogy kevés adatot tartalmaznak a társaságok mindennapjaira vonatkozóan, ezért a „sorok közötti olvasás" mellett más iratok tanulmányozására is szükség van. Azon szerencsések közé tartozom, akiknek módjában állt alaposan tanulmányozni két cégbíróság iratanyagát is, nemcsak kutatóként, hanem rendező levéltárosként is, így észrevehettem a cégbírósági anyagban lévő „rejtett tartalékokat" is. A kutatók egyértelműen a leghitelesebb sorozattal: a cégbírósági nyilvántartásokkal kezdik a munkát, majd az ún. okmánytári anyagban mélyednek el. Ez az okmánytári anyag nagy általánosságban a társaságok jegyzőkönyveiből, pénzügyi elszámolásaiból, éves jelentéseiből, a tagokra és az irányító testületre vonatkozó névjegyzékekből áll. Forrásértékét nagyban meghatározza a cégbírósági iratkezelés alapszámos irattározása, amely lehetővé tette - és teszi ma is -, hogy a társaságok említett forrásai egyetlen, jól dokumentált aktába kerüljenek. Az egy cégre vonatkozó iratok alapszámra - az ügyben keletkezett első iktatószámra - történő szerelése nagyban megkönnyíti a kutatómunkát, amennyiben a keletkezett iktatmányok szerelése és a szerelés nyilvántartása szakszerűen történt. Természetes, hogy az iratanyag és a segédletek; iktatókönyvek, mutatókönyvek, hiánytalan levéltárba kerülése alapfeltétele a kutatásnak. Rendező munkám során arról is meggyőződtem, hogy az okmánytári akták összeszerelésekor néhány esetben, az iratkezelők egyéni döntésének függvényében, bizonyos - nyüvánvalóan jelentéktelennek minősített iratok - kimaradtak. Ezek az iratok nem vesztek el sem a nyilvántartás, sem a kutatók számára, csupán az irattári helyük felkutatása igényel külön munkát, tekintve, hogy a szerelés szabályaitól eltérően az iktatószámnak és nem az alapszámnak megfelelő helyen irattározták. Az okmánytári alapszámon kívül feltalálható iratok értékéről jó példával szolgál az írók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezetének cégbírósági iratanyaga. 2007-ben a Szövetkezet tevékenységét folytató Artisjus - a 100 éves jubileum tiszteletére - tanulmánykötetet jelentetett meg a Géra Eleonóra Erzsébet-Csatári Bence szerzőpáros tollából.

1 A tudományos igénnyel készült kö1 ZENESZERZŐK 2007.